Aviary Attorney: Definitive Edition

Tollas jogászkodás 1848-ból

Az Aviary Attorney nem sokat teketóriázik: bedob a forrongó 1848-as Párizsba, ahol az arisztokrácia már érzi a vesztét, az utcán forradalom szaga van, és neked, Jayjay Falcon védőügyvédnek kell rendet tenni – jogi értelemben. Oldaladon Sparrowson, a madáragyú segéd, aki nagyjából mindenről tud beszélni, kivéve azt, amiről épp kéne, hacsak nem az evésről van szó.

A játékmenet ismerős terep, ha valaha játszottál Ace Attorneyvel. Nyomozás, tanúk kikérdezése, bizonyítékgyűjtés, majd irány a tárgyalóterem, ahol keresztkérdésekkel próbálom sarokba szorítani a gyanús alakokat. Konzolos szemmel nézve ez kifejezetten jól áll neki: kézben tartva, Switchen pötyögve olyan, mintha egy interaktív regényt lapozgatnék, csak itt néha nagyon is figyelni kell, mit mondok.

Stílus, ami nem nosztalgia, hanem identitás

Ami igazán megfogott, az a vizuális világ. A játék teljes képi anyaga 19. századi francia karikatúrákból építkezik, J. J. Grandville rajzaiból, és ez nem csak egy jópofa trükk. Él, mozog, karaktere van. Minden szereplő úgy néz ki, mintha egy múzeumi albumból lépett volna ki, és ettől az egész atmoszféra olyan sűrű, hogy szinte érzem a poros könyvtárszagot a képernyőn keresztül.

A zene diszkréten teszi a dolgát. Berlioz, Chopin, Saint-Saëns dallamai nem tolakodnak, de szépen aláfestik az eseményeket. Nem koncert, inkább hangulat – és ez pontosan így jó.

Humor, ami nem akar több lenni, mint ami

Aviary Attorney meglepően vicces. Nem erőlködik, nem tolja túl, egyszerűen okosan ír. A szóviccek záporoznak, a karakterek szerethetően idióták, és van egy állandó önreflexió, ami miatt az egész nem válik kínossá. Amikor forradalmi Párizsban Twitterről és „Face Bookról” hallok utalásokat, az egyszerre anakronisztikus és pontosan ezért működik.

Sparrowson állandó kajafixációja, a morcos szamár könyvtáros vagy a túlzottan magabiztos ügyész mind-mind olyan figurák, akikre később is emlékszem. Ez nem kis teljesítmény egy vizuális novellától.

Nyomozás, ami nem siet, de nem is unalmas

A tempó kifejezetten barátságos. Nincs időnyomás, nincs reflexpróba, van viszont gondolkodás. Jegyzeteltem, visszalapoztam, mérlegeltem, hogy kivel beszélek még, és kit hagyok ott. Több végkimenetel is van, eltérő tanúk és bizonyítékok kerülhetnek elő, bár érdekes módon két végigjátszás után is ugyanabba a befejezésbe futottam bele.

Ez elsőre furcsa volt, de nem bosszantott. A hangsúly nem azon van, hogy más véget lássak, hanem azon, hogy hogyan jutok el oda. Ez egy olyan játék, amit nem érdemes egymás után azonnal újrajátszani – hagyni kell ülepedni, mint egy jó regényt.

Definitive, de nem mindenkinek

Switchre a Definitive Edition érkezett meg, ami hoz pár extrát: élesebb képeket, egy kis achievement rendszert, zenegépet, galériát, és egy diszlexiabarát betűtípust. Ezek kedves dolgok, de nem életbevágóak. Nem emiatt fogsz beleszeretni a játékba – viszont az akadálymentesítési lépések mindenképp becsülendők.

Zárás

Az Aviary Attorney nem akar mindenkinek szólni, és pont ettől működik. Egy nyugodt tempójú, intelligens, stílusos jogi kaland, amit a Switch hordozhatósága kifejezetten feldob. Csak egy dolgot tanácsolok: ne villamoson játssz vele, mert a madaras szóvicceken elnevetni magad magyarázkodással jár.