Double Kick Heroes

Bevezetés

A Double Kick Heroes egy igazi metálos gyöngyszem, ahol egy zenekar vezetésével kell végigzongorázni a zombikkal teli, apokaliptikus világot. A zenekar, mint egy mozgó erőmű, folyamatosan vadászik a nem éppen barátságos élőholtakkal, miközben a játékos a ritmusokat követve adja le a támadásokat, és próbálja meg túlélni az egész poklot. Bár az alapötlet elég szórakoztatónak tűnik, ahogy belemerültem, egyértelművé vált, hogy van itt néhány finomhangolnivaló.

Játékmenet: Zombi apokalipszis metálban

A játékmenet egyszerűnek tűnik: a vonalzószerű ütemterv alapján kell támadásokat végezned, miközben a zombik folyamatosan rohamoznak. A hangsúly tehát a ritmuson van, de itt nem csak a zenére kell figyelned, hanem a pályákon is ügyelni kell, hogy a járművet irányítsd, hogy elkerüld az akadályokat és más támadásokat. Az irányítás részben automatikus, és alapvetően a ritmusban való időzítésre épít, tehát, ha el akarod találni a célzott támadást, figyelned kell a zenére.

Az, hogy a zenekarod fegyverekkel védelmezi magát, miközben az autóval száguldozol, egy elég szórakoztató és extrém kombináció, de egy idő után úgy éreztem, hogy a játéknak nem igazán van elegendő tér a valódi kreatív megoldásokhoz. Az egész játék felépítése szerintem túl szűk, mivel a pályák és a mechanikák gyakran korlátoznak a megoldásokban.

A nehézségi ív és a zenék: Kihívás és a csalódás határán

A játék nehézsége igencsak éles ívet rajzol. Kezdetben könnyűnek tűnik, de gyorsan elérjük azt a pontot, ahol a játékosnak már nemcsak ügyesnek, hanem türelmesnek is kell lennie. A Double Kick Heroes nem bánik finoman a nehézségi fokokkal, és ahogy elérsz a magasabb szintekre, úgy válik egyre jobban frusztrálóvá. A könnyebb nehézségi szinttel való próbálkozás után az én személyes élményem inkább az volt, hogy a játék agresszíven próbált megvakarni a fejemben lévő viszketést, de nem mindig élveztem a próbálkozásokat.

A zene maga egy vegyes felvágott: rengeteg különböző metal szubgenre épít, de ahogy a játékos egyre több pályát teljesít, egyre inkább éreztem, hogy a zenék elvesztették a hatásukat. Bár nem állítom, hogy rossz lenne a zene, egyszerűen nem maradt meg annyira a fülbemászó hatás. A játék ritmusához illik, de valami hiányzik ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen – és ez bizony nagy érvágás egy olyan játék esetében, ami a zenére alapoz.

A játékmódok és a dizájn

A Double Kick Heroes nemcsak az alap kaland módot kínálja, hanem számos más játékmódot is, ahol a már unlockolt számokhoz és zenéhez térhetsz vissza. Az arcade módon kívül a Hellgate mód is szórakoztató, ahol vendégelőadók zenéje (pl. Gojira és Carpenter Brut) hallható, ami igazán feldobja az élményt. Az a tény, hogy egyes számokat a főjátékban nem találunk meg, kicsit furcsa, de legalább a kiegészítők megoldják ezt a problémát.

A játék kényelmesen irányítható a Joy-Con-okkal, de figyelembe kell venni, hogy a legmagasabb szintű nehézségeken elég bonyolult lehet a hagyományos gombos vezérlés. Ha igazán extrém módra szeretnél váltani, kipróbálhatod a mozgásvezérléses lehetőséget – az valóban egy különleges élményt ad, és ha egyszer beletanulsz, nagyon szórakoztató. Az viszont tény, hogy a hagyományos vezérlés is teljesen jól működik.

Értékelés: 6 / 10 – Nem rossz