Wolfenstein II: The New Colossus

A játékmenet: A háború, amit nem könnyű túlélni

A Wolfenstein II története azonnal beleránt a történelem legfeketébb alternatív jövőjébe, ahol a nácik megnyerték a második világháborút. A történet középpontjában B.J. Blazkowicz áll, akinek szembesülnie kell azzal, hogy egyedül kell szembenéznie a náci gépezet minden szörnyűségével, miközben személyes bosszút esküszik. Ha az előző részt nem játszottad, az sem nagy baj, mert a történetben van egy összefoglaló, de azért érdemes az első részt is kipróbálni, hogy jobban átérezhessük a cselekmény súlyát.

Bár alapvetően egy FPS, a Wolfenstein II nemcsak a lövöldözésről szól. A játékban rengeteg színes karakter és történet szál pörög, miközben B.J. és társai egy alternatív Amerika felszabadításáért harcolnak. A történet érdekes, bár néha túlságosan szórakoztatóan szürreális, és az alapvető "nazik, robotok, hatalmas fegyverek" felállás sokszor elérheti a B-movie határt, amit a sorozat nagyon jól tud kezelni.

A fegyverek és a harc: Kéz a kézben a káosszal

Amikor a játékot elindítod, az első dolog, ami feltűnik, az az erőteljes lövöldözés, amit már az első részben is imádtunk. A fegyverek súlya, az, ahogyan egy-egy ellenséget szétrobbantasz, mind-mind hihetetlenül kielégítő. Az új fegyverek, mint a Lasergewehr vagy a shotgun, mindegyiküknek megvan a maga jellegzetes érzése, ami még a grafikai csökkentett felbontásban is jól érzékelhető. A játékban fejlesztheted a fegyvereket, így a játékmenet folyamán egy-egy eszköz a saját stílusodhoz igazítható, legyen szó akár hangtompítós géppuskáról, akár szűk folyosókra alkalmas közelharci fegyverekről.

A pályák minden esetben elég nyitottak ahhoz, hogy szinte bármilyen stílust alkalmazhass. A lopakodástól kezdve a teljes "gun blazing" akcióig, mindig van választásod, és a szinttervezés igazán szórakoztató, ahogy egyszerre kínál helyet a szórakoztató akciónak, ugyanakkor biztosít lehetőséget a taktikai megoldásoknak is. A stealth és a nyílt konfrontáció közötti választás a játéknak egyedülálló mélységet ad, és mindkettőt nagyszerűen támogathatják a különböző perkek és fegyverek.

A Switch port: Csoda, hogy működik

Ha valaki azt mondta volna, hogy a Wolfenstein II valaha is elérhető lesz Switch-en, komolyan kételkedtem volna. A port nem tökéletes, de figyelembe véve, hogy a játék mennyire igényel komoly gépigényt, a Panic Button csodát tett. A játék 30fps-en fut, és bár a grafika jelentősen csökkent, nem zavaróan, inkább praktikus kompromisszumokat hoztak, hogy a játék ne akadjon meg. A textúrák elmosódottabbak, a felbontás csökkent, de ezt sikerült úgy megoldaniuk, hogy a játék még mindig jól néz ki.

A kézikonzolon játszva a legnagyobb különbséget a motion blur-ben és a látványos árnyékokban érzékelhetjük. A képernyőn mozgó ellenségek, miközben a környezet egyre bonyolultabbá válik, látványos és izgalmas élményt biztosítanak. Ha egy erőteljes, vizuálisan vonzó játékélményre vágysz, a Switch nem lesz a legideálisabb platform, de ha már kezdenél el szórakozni, ezt az élményt képes lesz neked is átadni.

Értékelés: 8 / 10 - Kiváló single-player élmény, de a grafikai kompromisszumok és hiányzó multiplayer opciók miatt nem tökéletes