Tudom, nem vagyok egy hatalmas anime-rajongó, de *Demon Slayer* annyira felkapott lett, hogy nem tudtam elkerülni. Hogy miért? Mert ez a játék valami olyasmit kínál, amit már nem láttam egy ideje: egy pörgős, látványos és szórakoztató akciójátékot, amiben nem kell túl sokat gondolkodni, csak élvezni a mozdulatokat és az akciót.

Mi történik, amikor egy klasszikus isekai történet sötét és brutális irányt vesz? Hát a **Lost Ruins**, ami egy olyan játék, ahol a hősnő nemcsak hogy elfelejti a nevét, de a halál is folyton a nyomában van. Szóval, ha a színpompás, könnyed anime világot keresed, ahol mindig minden happy enddel zárul, akkor inkább fordulj el innen. Ha viszont jól esik a pocsék helyzetekből való kijutás és a pixelben megjelenített gyönyörű régi iskola, akkor olvass tovább.

**Ha valaha is belekezdtél a *KOTOR* világába, és nem érted, miért van az, hogy az első rész után mindenki nagyobb várakozással tekintett a folytatásra, akkor most itt a válasz: mert a *KOTOR II* egyszerűen más.** Kevesebb idő, kevesebb fejlesztő, de mégis sikerült olyan történetet és játékmenetet alkotni, ami elérte azt, hogy az alapok még mindig élvezetesek legyenek – noha nem minden a régi fényében ragyog.

A **Wonder Boy** széria családfája olyan, mint egy régi, megsárgult jegyzetlap, amit generációkon át firkáltak tele különböző kezek. Arcade, Master System, Mega Drive, RPG-be hajló folytatások, párhuzamos címek, japán számozás, nyugati átnevezések – mire az ember kibogozza, már rég elvesztette a fonalat. És akkor még ott az *Adventure Island*, ami technikailag Wonder Boy, csak épp nem Wonder Boy.