Ha azt mondom, hogy *Cotton Rock 'n' Roll* a legcukibb shoot ’em up, amit valaha játszottam, akkor talán túlzok… de igazából nem. A Cotton-sorozat mindig is egyedülálló volt, de most, a *Tadpole Treble* szintű bájjal és egy kis frissességgel, a Switch-en végre olyan élményt ad, ami nemcsak szórakoztató, hanem egy igazi vizuális és ritmusbeli orgia is.
Lehet, hogy egy igazi hősnek mindig legyen valami menő neve, mint mondjuk *Rastan*, *Sparkster* vagy *Astyanax*, de itt vannak nekünk *Nick* és *Tom Snow*... hát, mit mondjak, nem éppen Supermanek. A *Snow Bros.* sem az, ami elsőre elragadna – inkább az a játék, amit gyorsan elfelejtesz, miután elérted az utolsó szintet, és rádöbbensz, hogy semmi különös nem történt.
Ha januárban azt mondták volna, hogy egy FMV gyilkossági rejtély fog az év egyik legemlékezetesebb élményévé válni a Nintendo Switch-en, biztosan furcsán néztem volna rájuk. A *The Centennial Case: A Shijima Story* azonban elég jól rácáfolt mindenkire, aki azt gondolta, hogy az FMV játékok már rég leáldozóban vannak. A Square Enix és a Metal Gear Solid V szkriptírója, Koichiro Ito kezei alatt készült játék egy izgalmas, ha nem is teljesen tökéletes, gyilkossági rejtélyt hoz a táblára, ami több mint egyszerű interaktív film.
A **Seven Pirates H** nem kertel, nem kacsint fél szemmel – teljes vállszélességgel beáll a fan service mögé, és közben meglepő módon még egy vállalható RPG-t is összerak alá.
Mi történik, amikor egy játék sikeresen ötvözi a klasszikus **first-person kalandjátékok** hangulatát és a **grid-alapú logikai puzzle** elemeket? A **Dungeons of Dreadrock** első része kiváló példája volt ennek, és most itt van a folytatás, a **Dungeons of Dreadrock 2**. De vajon felülmúlja az elődöt, vagy inkább ugyanazt a jól bevált receptet hozza?