Mi történik, ha egy *twin-stick shooter* találkozik egy ritmusjátékkal? Valószínűleg valami olyasmi, mint a *Soundfall*. A Drastic Games első projektje próbál valami igazán egyedit alkotni, de nem minden téren sikerül. A ritmus és a lövöldözés összekapcsolása olyan, mintha két különböző játékot akarnál játszani egy időben. Van, hogy ez remekül működik, de néha inkább csak frusztrál, hogy mindkét mechanika nem akar harmonikusan együtt működni.
Az Eiyuden Chronicle: Rising az a játék, ami mosolyogva integet a távolból, aztán közelebbről kiderül, hogy a kezében egy lista van, rajta negyvenhárom darab „hozz még három akármit” feladattal.
Tizenhat év telt el, és Nintendo próbálkozott egy újabb adandóval, hogy visszahozza a sportjátékok varázsát. De vajon sikerült nekik? A **Nintendo Switch Sports** nem feltétlenül hoz el mindent, amire számítottunk, de azért ne temessük el olyan gyorsan. Az élmény szórakoztató, de vannak pillanatok, amikor az ember úgy érzi, hogy többre lett volna szükség.
A **Citizen Sleeper** első perceiben rögtön világossá válik számomra, hogy itt nem hősnek érkeztem.
**Van az a pillanat, amikor elindítasz egy régi shoot ’em upot, és öt másodperc múlva már tudod: itt most nem te játszol a játékkal, hanem a játék játszik a szíveddel.**