Mi történik, amikor egy játék inkább festmény, mint videojáték?
A Souldiers egy olyan játék, amelyik simán rávehet arra, hogy több időt tölts el vele, mint amit valójában megérdemel. Mert hiába hoz remek ötleteket és gyönyörű látványt, a súlyos technikai hibák, lassú betöltési idők és a nehézségi szint baljós árnyéka, hamar letörték az élményt. De először is, miért is szép ez a játék, és hogyan találja meg az ember a szórakozást benne? Tarts velem, és kiderül!
Ki gondolta volna, hogy egy klasszikus 3D platformer, aminek a neve egy olyan szuper aranyos kengurut takar, ismét képes elvarázsolni minket? Miután évekig pihent, a *Kao the Kangaroo* újra ringbe száll, és bár nem tökéletes, elég szórakoztató ahhoz, hogy érdemes legyen vele elpötyögni egy-két órát. Képzeld el, mintha egy régi, szombat reggeli mesét néznél – egy kicsit butácska, de igazán szívből jövő történettel.
Ne hagyjátok, hogy a grafikák vagy a 3D arcade hangulata megtévesszen benneteket: a *Pac-Man Museum+* nem csak egy újabb nosztalgikus válogatás. Ez egy igazi időutazás a videojátékok történetébe, és bár nem mentes a hibáktól, mégis bőven ad annyi élményt, hogy a régi Pac-Man fanatikusok egy szép napot eltölthessenek vele.
Van az a játék, amit már a címe alapján megszeretsz, és a Biomotor Unitron pontosan ilyen volt nálam: mechák, arénák, Neo Geo Pocket Color – ebből csak jó sülhet ki, gondoltam, mielőtt bele nem ragadtam a sokadik véletlen csatába.