A Fall Guys 2020-ban akkor robbant be, amikor mindannyian túl sokat voltunk otthon, és hirtelen jól esett hatvan színes babként csúszni-mászni a képernyőn – most pedig végre a Switchen is itt van, kicsit megkésve, de még mindig meglepően életképesen.

Milyen érzés lehet, amikor egy gyerek, akinek nincsenek színei, egy végtelen, üres pokolban él, miközben egy ajtó mögött egy álomszerű világba csöppen, ahol macskákkal kalandozhat? A *Omori* végigvezet minket ezen a furcsa, színes, és gyakran rettenetesen komor úton, amely a kezdeti kacagásokból egyre inkább pszichológiai horrorba csúszik át. Az alapötlet önmagában is izgalmas, és bár nem minden tökéletes, egyértelműen érdemes kipróbálni, ha szereted azokat a játékokat, amelyek még sokkal többek annál, mint amit a felszín mutat.

A **Final Vendetta** a klasszikus, old-school beat-em-up játékok legújabb gyermeke. Míg a **Streets of Rage** és a **Final Fight** már évtizedek óta a videojáték-történelem szerves része, a Bitmap Bureau nemcsak a nosztalgiával operál, hanem megpróbál valami újat csempészni a műfajba. De vajon sikerül neki? Nem fogok kertelni: a játék rendkívül jól játszható, de van néhány pont, ahol úgy érzem, hogy kicsit több kreativitás nem ártott volna.

Hogy mi történik, amikor egy platformer, egy első személyű lövöldözős játék és egy kártyajáték ötvöződik? Hát *Neon White* történik, és most, hogy végigjátszottam, elmondhatom, hogy ez nem egy újabb "miért ne?" kísérlet, hanem egy kifejezetten jól összerakott, élvezetes játék, aminek a legnagyobb erőssége a fluiditás. Mert ha egy szóval kéne leírnom, hogy hogyan érződött a játék, akkor azt mondanám, hogy *szép*.