Ha eddig valaha megfogalmazódott benned a kérdés, hogy mi lenne, ha egy videojáték a finom falatokat és cukorkaformákat ötvözné egy kalandjátékban, akkor a **Bugsnax** garantáltan felkeltette volna az érdeklődésedet.
**Ritkán fordul elő, hogy egy játék már az első félórában megnyugtat, majd ugyanazzal a lendülettel kiborít, mint egy kedd reggeli ügyintézés.**
Néhány játéknál egyszerűen nem elég egy-egy részletet kipipálni, ahhoz, hogy érdemes legyen játszani vele. Kellenek az újragondolt elemek, a finomított játékmenet, és legfőképpen, ha lehet, egy kis humor is. Nos, a *The Stanley Parable: Ultra Deluxe* minden elvárást teljesít, de nem úgy, ahogy azt elsőre gondolnád. Itt nem csak arról van szó, hogy új pályák, új döntések jönnek – itt arról van szó, hogy magát a játékot, és a rajta való élményt is újraírják.
**Van az a pont, amikor rájössz: nem az ízléseddel van baj, hanem a játékkal.**
Ha azt mondom, hogy "Náci zombik", már valószínűleg tudod, hogy nem a finomkodós, szomorú játékról van szó. A Rebellion nem bonyolítja túl: egyszerű, brutális, és egy kicsit sem szégyelli, hogy B-movie szintű őrületet ad a kezünkbe. De mi van akkor, ha mindezt olyan módon csinálják, hogy nem csak az idegeinket, hanem a gombokat is egyre jobban nyomjuk? Nos, akkor a Zombie Army 4: Dead War-nál járunk.