Van az az érzés, amikor egy gyűjtemény *majdnem* jó. Amikor ott van benne minden, ami kellene, csak épp nem elég bátor, nem elég nagyvonalú. A *Sonic Origins* tavaly pontosan ezt hagyta maga után: korrekt alapcsomag, klasszikus Sonicokkal, de egy csomó kihagyott ziccerrel. Egy évvel később megérkezett a *Plus* frissítés, DLC-ként vagy dobozos újrakiadásként, és bár valóban hozzátesz az összképhez, az az érzésem, hogy **Sega még mindig visszafogta magát**.

A múltban, mikor még a videojátékok nem igazán kínálták a mély, tartalmas történeteket, egy új, izgalmas formátum hódított: a *Choose Your Own Adventure* könyvek. A 70-es, 80-as, 90-es években ezek a könyvek hatalmas népszerűségnek örvendtek, míg a számítógépes játékok fel nem váltották őket, lévén, hogy a videojátékok már nemcsak szórakoztatnak, de minden döntést a játékos kezébe adnak. A választás szabadsága és a következmények izgalma ugyanis a digitális formában jóval gazdagabbá válik. A *Sorcery!* pedig ezt a klasszikus CYOA élményt emeli a csúcsra, miközben az Inkle csapata mesterien kanyarítja a szálakat egy szoros, fantáziadús történetben.

Mi történik, ha a játékodnak nemcsak hogy a **fejét**, de még a **szívét** is adod? Az **Elechead** nemcsak egy szórakoztató platformer, hanem egy olyan kirakós játék, ami annyira ügyesen kombinálja az egyszerű ötleteket és a mélyebb, kreatív megoldásokat, hogy a végén nem tudod megállni, hogy ne nézd meg, mit hozhat még. És mindezt egyedül, egyetlen fejjel, amely mindenre képes. Na, nem mintha elmondanám a lényeget most az elején.

A *Shadowrun Returns* még 2013-ban jelent meg, egy sikeres Kickstarter után, és emlékszem, milyen meglepően jól működött már akkor is. PC-n, később mobilon játszottam végig, és ott egyszerűen **öröm volt**: gyors, feszes, hangulatos RPG, ami nem akart több lenni annál, ami. Cyberpunk és fantasy egy noir kabát alatt – nehéz volt nem szeretni.