Ha egy olyan játékról beszélünk, ami minden apró részletében tökéletesen illeszkedik a roguelite műfajba, akkor az **Astral Ascent** simán ott van a legjobbak között. Nincs benne semmi extra húzás vagy túlzottan újító elem, mégis képes kiemelkedni a zsúfolt piacon. A francia Hibernian Workshop csapata egy olyan játékot alkotott, ami az **örökös újrakezdés** izgalmát adja vissza úgy, hogy közben nem válik idegölővé vagy monoton halálspirállá.
A Jurassic Park franchise a világ egyik legismertebb dínós világa, ami mind a filmek, mind a játékok terén hatalmas népszerűségnek örvend. A *Jurassic Park: Classic Games Collection* egy jó nagy adag retro nosztalgiát hoz el nekünk, hiszen a csomagban hét, 8- és 16-bites cím kapott helyet. Mivel 2023-ban a franchise elérte a 30. évfordulóját, a rajongók nem is lehetnének izgatottabbak, hogy újra kézbe vegyék ezeket a régi játékokat. De vajon tényleg érdemes-e még újra játszani velük, vagy csak a nosztalgiahullám csábítása az, ami miatt még mindig érdekesek?
A **Worldless** nyitóképe rögtön megfogott. Két, egymásnak feszülő csillag zuhan egymás felé, végtelennek tűnő kozmikus harcban. Nincs magyarázat, nincs szöveg, csak az érzés, hogy itt valami ősi és személytelen erő játssza a maga játékát. Ebből a látványból születik meg a főhős is: egy égi test, amely öntudatra ébred, majd elindul egy idegen világon, hogy megtaláljon valamit, amit talán ő maga sem tud pontosan megnevezni. Célt. Értelmet. Vagy csak egy helyet ebben a furcsa univerzumban.
Az Irem neve nálam mindig egyet jelentett azzal a fajta könyörtelen shoot ’em up hagyománnyal, ami nem akar kedves lenni. Nem tanít kézen fogva, nem simul bele a játékos komfortzónájába, hanem odatesz egy rendszert, és azt mondja: *tanuld meg, vagy elbuksz*. Az **Irem Collection Volume 1** pontosan ezt a szellemiséget hozza vissza Switchre – csak közben olyan érzésem volt, mintha múzeumi vitrinen keresztül nézném az egészet.
Ahogy belemerültem *In Stars and Time*-ba, rögtön az jutott eszembe: "Ez egy olyan játék, amit az Undertale és az EarthBound szülöttjei néznek végig, és egy nagy füstölgős kávé mellett mondják: 'Te figyelj, ezt nem hiszem el!'" És tényleg, ha az ember egy kicsit odafigyel, akár a 90-es évek legszebb pillanatait is meglelheti benne, de egy másik, szokatlan és mégis ismerős módon. A játékmenet, a történet és az egész világ annyira különleges, hogy az ember egy ponton tényleg úgy érzi, mintha egy másik dimenzióban lenne.