**A The Last Faith az a játék, ami nem köszön, csak beléd áll egy gótikus sikátorban, és közli: „na, akkor most tanulj meg időzíteni”.**
Mikor egy régi klasszikus, mint a *Space Harrier*, új életre kel, a szívem hevesebben kezd dobogni.
Ritka az, amikor egy játékban egyszerre érzem azt, hogy „ez amúgy tök jó lenne”, meg azt, hogy „miért csináljátok ezt velem”, de itt valahogy sikerült összehozni.
A *9 Years of Shadows* egy olyan játék, ami azonnal rávilágít arra, hogy a Metroidvania műfaj még mindig képes friss, izgalmas élményt nyújtani, ha egy kis kreativitást és egyedi ötleteket csomagolunk bele.
A Football Manager számomra nem játék, hanem állapot: ott motoszkál a fejemben munka közben, bevásárlásnál, sőt néha még akkor is, amikor elvileg pihennék. És igen, nálam ez még a Championship Manager-időkig nyúlik vissza, amikor a számoknak lelke volt, a táblázatoknak súlya, és egy rossz igazolás miatt napokig morcos voltam.