A Jurassic Park franchise a világ egyik legismertebb dínós világa, ami mind a filmek, mind a játékok terén hatalmas népszerűségnek örvend. A *Jurassic Park: Classic Games Collection* egy jó nagy adag retro nosztalgiát hoz el nekünk, hiszen a csomagban hét, 8- és 16-bites cím kapott helyet. Mivel 2023-ban a franchise elérte a 30. évfordulóját, a rajongók nem is lehetnének izgatottabbak, hogy újra kézbe vegyék ezeket a régi játékokat. De vajon tényleg érdemes-e még újra játszani velük, vagy csak a nosztalgiahullám csábítása az, ami miatt még mindig érdekesek?

Jurassic Park: Classic Games Collection
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Nem rossz
A Jurassic Park franchise a világ egyik legismertebb dínós világa, ami mind a filmek, mind a játékok terén hatalmas népszerűségnek örvend. A Jurassic Park: Classic Games Collection egy jó nagy adag retro nosztalgiát hoz el nekünk, hiszen a csomagban hét, 8- és 16-bites cím kapott helyet. Mivel 2023-ban a franchise elérte a 30. évfordulóját, a rajongók nem is lehetnének izgatottabbak, hogy újra kézbe vegyék ezeket a régi játékokat. De vajon tényleg érdemes-e még újra játszani velük, vagy csak a nosztalgiahullám csábítása az, ami miatt még mindig érdekesek?
Húsz-harminc évvel ezelőtt el sem tudtuk volna képzelni, hogy a dínós filmek videojáték adaptációi egyszer majd így fognak nézni ki. A Jurassic Park: Classic Games Collection nem más, mint egy csokor régi, 8- és 16-bites játék, amik azóta mind elavultak, és kicsit fájó visszatekinteni rájuk, de azért még mindig hoznak egy adag nosztalgiát. A kérdés csak az, hogy ki az, aki tényleg élvezni is tudja őket a mai világban?
Játékmenet: a dinoszauruszok elleni küzdelem egy régi gépen
A játékmenet, ahogy azt várnánk egy klasszikus filmadaptációtól, semmi különöset nem hoz. Az alapötlet, hogy Jurassic Park világában irtjuk a dínókat, nem változott, de a végrehajtás bizony rendesen megérett a múltra. A Sega Genesis-es Jurassic Park és a frissített Rampage Edition viszont igazi szórakozást nyújtanak, főleg ha szereted a régi oldalnézetes platformereket. Ezek az egyedüli címek, amik még ma is szórakoztatnak és valami értékelhetőt adnak a mai játékosoknak.
A többi játék, mint a Game Boy vagy NES-es Jurassic Park, sajnos már annyira elavult, hogy nehezen találunk benne bármilyen értéket. Az alap NES-es verzió jópofa volt a maga idejében, de valójában csak a grafika és a nyitott világ szórakoztatott, mert a tényleges játékmenet roppant unalmassá vált. Az egész játéknak nincs igazi iránya, csak céltalanul mászkálunk és lövöldözünk a dínókra. Az sem segít, hogy mindössze hat szint van, amik mind ugyanarra a monoton feladatra építenek: gyűjtsd össze a kártyákat és tojásokat, miközben próbálsz eljutni egy-egy szint végéig anélkül, hogy az életcsíknál ne kimerülj.
Az SNES-es verzió, amit nagyon vártunk, szintén nem tudott igazán hozni semmi újat. A grafika még mindig szép, de a játékmenet unalmas, és a nehézségi szint is túlságosan megnehezíti a dolgunkat. A változatos kamerakezelés és a különböző perspektívák anno jó ötletnek tűnt, de ma már csak egy régi trükk, ami nem hozza meg a várt élményt.
A *Chaos Continues* és a csalódás
A Jurassic Park Part 2: The Chaos Continues újra próbálkozott, és bár hozott némi szórakozást a kooperatív játékmóddal, a végeredmény csalódás volt. A játékmenet nem tudott túllépni a szokásos oldalsó scrollozós akción, ami helyenként monoton és frusztráló. A fegyverek gyengék, az ellenségek mesterséges intelligenciája nulla, és a játékosok gyakran kényszerülnek pazarolni az időt a dínókat szétlövöldözve.
Az igazi gyöngyszemek: Genesis-es verziók
A csomag legjobb része kétségkívül a Genesis-es Jurassic Park és annak Rampage verziója. Az oldalnézetes akció még mindig élvezetes, és az animációk, valamint a sima platformer gameplay igazán szórakoztató. Ez az a rész, ahol még bőven akad kihívás, és a játékmenet is valami újjal próbálkozik. Bár nem nyújtja azt az élményt, amit a SNES-es játékok próbáltak, de ha csak az akciót nézzük, az egyik legjobban működő darabja a csomagnak.
Kihívás és nosztalgia
A Jurassic Park: Classic Games Collection többnyire a nosztalgia varázsát adja el nekünk, hiszen a régi játékok visszahozzák a filmek iránti lelkesedést, amit talán mi is átélhettünk fiatalabb korunkban. De ezen kívül nem sok mindent kínálnak. A játékmenet roppant egyszerű, a nehézségi szint sokszor éppen a hibákból adódik, és a platforming is meglehetősen közepes. Szerencsére az extra funkciók, mint a gyors mentés és a visszatekerés, egy kicsit javítanak az élményen, de valójában nem tudják eltüntetni azt a tényt, hogy a játékok nem öregedtek túl szépen.




























