Ha valaki a **Shinorubi**-ra azt mondja, hogy "egy igazi rajongói játék", akkor nem biztos, hogy mindenkinek pozitív érzései támadnak. Az egész játékmenet, mintha egy AI-tól kaptuk volna, ami kiötlötte volna a legvadabb shoot 'em up-ot, amit valaha láttunk, és valahol a hibák, a gyorsaság és a vizuális túlterheltség között megpróbált szórakoztatni minket.
A *Knights of the Rogue Dungeon* egy olyan játék, ami mindent megtesz, hogy te pörgess, de közben ne hagyja, hogy igazán megismerkedj a mélységeivel. Ha valaha szerettél volna egy pörgős arcade játékot, ami úgy zúdít rád a kihívásokat, hogy közben élvezd is, akkor itt van egy kis ízelítő. De vajon meddig tart ez a varázslat?
A Terra Nil az a ritka játék, ahol a legnagyobb „szuperképességem” nem az, hogy mindent felgyújtok, hanem hogy képes vagyok visszahozni az életet oda, ahol már csak por maradt.
Retro stílusú indie játékból ma már Dunát lehet rekeszteni, de **ritka az olyan**, ami nemcsak *úgy néz ki*, mintha egy régi gépre készült volna, hanem **tényleg el is hinném róla**, hogy annak idején simán elfutott volna rajta.
Mi történik akkor, ha egy farm szimulátor próbál MMO-t csinálni? Nos, *Palia* azt mutatja, hogy nem minden jó ötlet egy videojátékban. Bár a játék alapjai nem rosszak, és van benne némi varázs, úgy tűnik, hogy az igazi *1.0* verzióra még várni kell. Egy évvel a korai hozzáférés indulása után is egyértelmű, hogy *Palia* még nem az a játék, amit minden farm sim rajongó elvárna, de azért mégis van benne valami, ami miatt sokan maradnak.