In Stars And Time

Bevezetés

In Stars and Time egy kicsit olyan, mint egy rég elveszett, félig-meddig eltűnt RPG, amit a fejlődés és az idő fogalma hívott életre. Az alapsztori ugyan semmi különöset nem ígér: egy ifjú hőst, akinek meg kell mentenie a világot a gonosz királytól. De ahogy elkezdesz kalandozni, felfedezni a világot, rájössz, hogy itt bizony nem a tipikus fantasy-klisékről van szó. Egy őrült világ, tele furcsa karakterekkel, titokzatos erőkkel és megdöbbentően érzékeny témákkal. És mindezt gyönyörűen csomagolják egy fekete-fehér, retro grafikával, ami bár nem egy pixelparádé, de mintha csak a régi SNES-időkből ugrálna elő.

A játékélmény

Mikor először elindítod a játékot, elkap a retro hangulat, és el is felejted, hogy valójában nem egy régi karton dobozban lapuló kis konzolról játszol, hanem egy modern gépről. Az egész világot áthatja egy régi, ismerős feeling, amihez hasonlót nem sok új játék tud felmutatni. Még ha minden egyes pixel ma már egy jóval nagyobb felbontású képernyőn csillog, a In Stars and Time mégis úgy csalogat vissza, mintha valami régi, iskolai barátság lenne, amiben mindig a kávé mellé befér egy jó kis sztori.

A játékmenet igazán magával ragadó. Az irányítás könnyed, gyorsan elsajátítható, és nem kell félni, hogy egy millió másodperc alatt meghalsz – itt inkább a puzzle-szerű problémák és egy-egy váratlan csavartól lesz izgalmas. A harcrendszer is érdekes, a Rock-Paper-Scissors rendszerrel, ahol okosan kell kombinálni a különböző támadásokat, miközben minden egyes döntésed hatással van a harc kimenetelére. Az igazi feszültség a timingban rejlik. Mikor és hogyan támadsz, meddig vársz a combo-ra – mindezek döntenek a küzdelem sorsáról.

De nem minden tökéletes, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a játék némileg kapargatja a roguelike műfajt, ami nem mindenkinek jön be. Mert ugye, amit ma szerzel, azt holnap el is veszítheted. És mondjuk, van egy pont, ahol nagyon meg lehet zakkanni a visszafordulásoktól, meg a folyamatos újrajátszástól. Ahogy az idővonal elgörbül, a játék fokozatosan nehezedik. Nem lesz könnyű.

Művészeti és történeti szálak

A játék egész világa valami hihetetlenül gazdag. Képzeld el, hogy belépsz egy új helyszínre, és a levegő szinte megváltozik. A zene lágy és megnyugtató, miközben a fekete-fehér grafika egy furcsa, mégis vonzó atmoszférát teremt. Érdekes módon a látvány valóban nem zavaró, sőt, kifejezetten erős érzelmi hatást kelt, mert minden egyes szín nélküli képkocka telve van szándékkal és történettel.

A karakterek is szépen kidolgozottak. Néhányuk szinte életre kel, mások egy kicsit klisésebbek, de az egész történet és annak hátterét áthatja egy rendkívül őszinte, sokszor megdöbbentően érzékeny hangvétel. A játék világának szociális és érzelmi dinamikája sokszor olyan, mint egy színházi előadás, amiben minden szónak és mozdulatnak súlya van.