Ha elég sok játékkal játszol, egy idő után messziről megérzed, amikor egy fejlesztő **biztosra megy**. A **Thirsty Suitors** viszont pont nem ilyen. Az Outerloop játéka inkább az ellenkező véglet: **túl sokat akar**, nagyobbat harap, mint amit a költségvetése vagy a csapatméret indokolna – és mégis, nehéz ezért haragudni rá. Olyan játék ez, ahol a hibák nem bosszantóak, hanem kicsit… szerethetők. Mert érződik rajta, hogy szívből készült.
Képzeld el, hogy épp a 90-es évek végén vagy, ott ülsz a PlayStation-öd előtt, és a Star Ocean 2 épp megjelenik. Az akkoriban forradalminak számító sci-fi fantasy JRPG ötvözet lenyűgözte a játékosokat, és bár az évek során a sorozat nem minden része hozta azt a szintet, amit a rajongók szerettek, az *Star Ocean: The Second Story* mindig is a sorozat csúcspontja volt. Most pedig egy új, modern kiadásban tér vissza, aminek az alapja a teljes újraalkotás, és ha egy szót kellene mondanom róla: **megéri**.
Mi történik, amikor egy kisfiú és egy yeti keresnek egy varázslatos hegyet, hogy válaszokat találjanak egy elveszett édesanya történetére? Nos, a *Song of Nunu* ebben a varázslatos világban játszódik, és nemcsak egy jól megírt narratívát, hanem egy szórakoztató és érzelmekkel teli kalandot is kínál, amely tele van felfedezéssel, rejtett történetekkel és persze egy igazán szerethető főszereplő párossal. De hogyan sikerül mindez, és mi az, ami igazán emlékezetessé teszi a játékot?
Mi történt a régi Alien Hominid-al?
A mesék sosem azok, aminek elsőre tűnnek. Gyerekként még erkölcsi tanulságként kapjuk őket, szépen kisimítva, lekerekítve – később viszont elkezdjük észrevenni, mi lapul a felszín alatt. A **Little Goody Two Shoes** pontosan ebből a felismerésből táplálkozik. Egy játék, ami bájos képeskönyvként indul, majd lassan, szinte észrevétlenül csúszik át valami sokkal sötétebbe.