Van az a pillanat, amikor elindítok egy játékot, és az első másodpercben érzem: *ez papíron nekem való*. A **Potion Craft** pontosan ilyen volt. Úgy néz ki, mintha egy középkori alkimista jegyzetfüzetéből tépték volna ki, tintafoltokkal, pergamenszaggal, nyikorgó famunkával. PC-n már tavaly körbejárta a sajtót, Xboxon is megjelent, most pedig befutott Switchre – és itt kezdett el nálam recsegni-ropogni a lombik.
A *Hammerwatch II* hatalmas ígéretekkel indult, hiszen mi nem szeretjük a jó kis dungeon crawler játékokat, amelyekben újra és újra **meg kell küzdeni a gonosszal**, miközben a csapdahelyzetek, az új kihívások és a lootok bűvöletében pöröghetünk? Az alapötlet klasszikus: a fantasy világban harcolsz, fejlődsz, felfedezel, miközben a történet igyekszik megfűszerezni az egészet. Azonban, ha megemelgetjük a varázslatos köpönyeg alá, **sok mindent találunk**, ami nem igazán működik úgy, ahogy azt várnánk.
Ha a skót tájat szeretnéd felfedezni, és nem akarsz belefutni a sztereotípiákba, akkor a **A Highland Song** egy érdekes választás lehet.
Mi az élet értelme? Egyedül vagyunk az univerzumban? Mi történik a hűtőben, amikor bezárjuk az ajtaját? Az ilyen típusú kérdések hajtják az emberiséget, hogy felfedezze a világot, a csillagokat, és magunkat. A *Outer Wilds* pedig mindezt úgy teszi, hogy még a legnagyobb nevek is zsebre vághatják maguknak. De hogy miért? Na, arra most választ adok.
Mi történik, ha a vizuális regények találkoznak a detektíves nyomozós játékokkal? Nos, nem mást, mint a *Vampire: The Masquerade - Shadows of New York*-ot. Az alapötlet egyszerű: olvasol, döntesz néhány fontos kérdésben, aztán megint olvasol. És ha olvasni szeretsz, és nem bánod, hogy kevésbé aktív szereplőként pörög a játék, akkor ez a cím pontosan neked szól. Ha viszont pörgetnél, lövöldöznél vagy egyéb intenzívebb interakcióra vágynál, akkor hamarabb rájössz, hogy itt valami más történik.