Azt hiszem, nem vagyok egyedül, amikor azt mondom, hogy a **Prince of Persia** a videojátékok egyik olyan neve, amelynek hallatán a múlt és a jövő egyszerre jön elő. Az eredeti játék 1989-es megjelenése, majd később a **Sands of Time** mindent megváltoztatott, és most itt van a legújabb darab, a **The Lost Crown**. Ha most azt várod, hogy felsoroljam a játék funkcióit, akkor máris elmondom: ne várd. Inkább arról mesélek, miért érzed úgy, hogy végre a játék újra belenyúlt a régi varázslatba, miközben tiszteletteljesen meghagyja a múltat.

A Switch-en stratégiai játékból annyi van, mint esős hétfőből a novemberben, szóval ha egy cím kilóg a sorból, annak oka szokott lenni. A *Rising Lords* sajnos nem azért marad meg, mert zseniális, hanem mert ritkán éreztem ennyire, hogy a játék konkrétan ellenem dolgozik.

Mivel kiemelkedett a gazdaságból, úgy döntött, hogy visszatér a bűnözői életbe. A *Turnip Boy Robs A Bank* elnevezés már önmagában is egyértelművé teszi, hogy a szórakozás ezúttal sem lesz komoly. Miután a *Turnip Boy Commits Tax Evasion* ügyvédjei elértek egy abszurd eredményt, most a zöldség hősünk a bankok ellen fordul, és ha valamit, hát a káoszt biztosan garantálja. De vajon a játékmenet igazán hozza azt, amit a cím sugall?

Néha egy játék képes úgy beszippantani, hogy elfelejted, hogy igazából csak egy történetet olvasol – és ebben a **Bahnsen Knights** igazi mestere.