Kezdjük az elefánttal a szobában: amint rányomsz **Shio** ikonjára a Switch menüjében, jó eséllyel a **Celeste** jut eszedbe. Nem véletlen. Egy elszánt főhős, belső bizonytalanság, egyre kegyetlenebb akadálypályák, önismereti utazás 2D-ben – a párhuzam adott. A csavar az, hogy a Shio már PC-n is létezett, *Celeste előtt*, és ami még fontosabb: **nem omlik össze a hasonlítgatás súlya alatt**. Sőt, meglepően magabiztosan áll a saját lábán.

Mikor először hallottam a *Kero Blaster*-ről, azt gondoltam, hogy egy szokásos, unalmas retro játék lesz, ami csak a nosztalgia kártyát húzza meg. De hamar kiderült, hogy a kis békánk, aki egy teleportáló cégnél dolgozik, és a világ megmentésére indul, valójában egy nagyon szórakoztató és mélyebb játékmenettel rendelkező alkotás. A *Kero Blaster* a híres japán fejlesztő, Daisuke 'Pixel' Amaya munkája, akinek a nevéhez a *Cave Story* is fűződik, és ezt a minőséget itt is megkapjuk, csak épp egy sokkal kompaktabb és gyorsabban pöröghető formában.

Vannak olyan dolgok az életben, amik egyszerűen nem illenek össze. Mint például a narancslé és a fogmosás utáni hörpintés – garantáltan rossz ötlet. Na, a *Flood of Light*-tal is pont ugyanez a helyzet: a víz és tűz összecsapása, ami egyszerűen nem adja meg azt az izgalmat, amit vártunk volna. Bár a játék nem rossz, igazán felkelteni az érdeklődést se tudja.

A „dolgozós” videojátékoknak mindig volt egy furcsa vonzerejük. Jó érzés beleülni olyan szakmákba, amiket a való életben valószínűleg messziről elkerülnék. Kórházat vezetni? *Theme Hospital*. Vidámparkot menedzselni hányással és elszállt hullámvasutakkal? *Rollercoaster Tycoon*. Az *Out of the Box* ehhez a sorhoz csatlakozik, csak itt nem orvos vagy parkigazgató vagyok, hanem egy szórakozóhely kidobója. Egy elit klub ajtajában állok, hamis személyiket vizslatok, bunyókat fojtok el, és próbálom elkerülni, hogy a főnököm kirúgjon – mindezt azért, hogy visszaszerezzem a lányomat.