Unexplored

Az Unexplored az a játék, ahol nem az számít, milyen gyorsan mész előre, hanem hogy mennyire figyelsz, miközben lassan elfogy körülötted a szerencséd.

Nem labirintus, hanem kör

Felülnézet, permadeath, procedurálisan generált kazamaták – papíron semmi meglepő. A csavar ott jön, ahogy a pályák felépülnek. Az Unexplored nem kusza elágazásokkal és zsákutcákkal dobál meg, hanem körkörösen építkező szintekkel. Ez elsőre talán apróságnak hangzik, de játék közben óriási különbséget jelent.

Nincs az az érzés, hogy fél órát gyalogoltál visszafelé egy kulcsért, amit valahol a térkép szélén hagytál. Ha egy ajtó zárva van, jó eséllyel találsz egy másik utat, egy kart vagy egy kerülőt. A térkép lassan rajzolódik ki, és végig azt érzed, hogy haladsz – még akkor is, ha közben épp lefelé vagy felfelé bóklászol a Dungeon of Doom szintjei között.

A véletlen két arca

Persze a procedurális generálás itt sem csodaszer. Vannak szintek, ahol hemzsegnek az ellenfelek, és minden lépés egy újabb potenciális halál, máskor meg olyan üres a pálya, mintha már mindenki hazament volna. Ez a hullámzás a nehézségben néha frusztráló, főleg amikor egy kifejezetten barátságos szint után az arcodba dob egy szinte reménytelen szituációt.

Amikor viszont minden összeáll, az Unexplored kifejezetten hálás játék. Nem kapkodós, nem reflexbajnokság. Távolság, szögek, pozíciók – itt ezek számítanak. Olyan, mintha egy régi, lassabb tempójú dungeon crawler gondolkodását próbálná visszahozni, ahol a türelem tényleg fegyver.

Fegyver a kézben, fegyelem a fejben

Egyszerre két fegyvert vihetsz magaddal, külön ravaszra kötve. A rendszer egyszerű, de sok döntést kényszerít ki. A lándzsa biztonságos távolságot ad, de oldalt sebezhetővé tesz. A tőr gyors és vérzik tőle az ellenfél, de közel kell menni. A pajzs életmentő lehet, de nem csodaszer.

A harc legnagyobb ellensége a cooldown. Minden csapás után van egy apró szünet, ami tömegben kifejezetten kegyetlen tud lenni. Nincs dash, nincs menekülőmanőver, csak a jobb analógkar finom használata és az előrelátás. Ez nem mindenkinek fog tetszeni, de aki ráérez, az pontosan érteni fogja, miért ilyen.

Halál után marad valami

Permadeath van, könyörtelenül. Elveszíted a felszerelésedet, a főzeteket, a gondosan kovácsolt fegyvereket. Az arany viszont megmarad, így a következő körben vehetsz tippeket a kocsmában, vagy alap felszereléssel indulsz neki újra. Ráadásul bizonyos kihívások teljesítésével állandó perkeket oldasz fel, ami ad egy hosszabb távú ívet az egésznek.

A testreszabhatóság is meglepően mély: több nehézségi szint, hardcore mód, lazább arcade opció, és még a hősöd külsejét is bíbelődheted – vagy rábízod a véletlenre, ahogy illik.

Tartalom minden irányból

Az Unlocked Edition minden DLC-t tartalmaz: fantasy mithril-futam, Alien-hangulatú túlélés, lovecrafti rituálék. Ezek nem forgatják fel az alapjátékot, de pont elég változatosságot adnak ahhoz, hogy ne fulladjon monotóniába az egész.

Switch-en a töltések a futam elején kicsit hosszúak, és néha megáll a játék egy pillanatra, amikor új területeket generál. Szerencsére ez általában nem harc közben történik, így inkább bosszantó, mint végzetes.

Zárás

Az Unexplored nem szép, nem mesél nagy történeteket, és nem akar mindenkinek megfelelni. Viszont van benne egy nagyon tudatosan felépített rendszer, ami akkor adja a legtöbbet, ha hajlandó vagy lassítani és tanulni a hibáidból. Itt a kaland tényleg az, amit te raksz össze – és néha az is, amikor elbuksz.