A *PlataGo!* pont ezt csinálja velem: platformpálya-szerkesztőt ad, tele opcióval, és közben végig azt suttogja, hogy „ennyi kifogás után most rajtad a sor”.
Ha egy olyan játékra vágysz, ami minden elvárásnak megfelel – de csak a legrosszabb értelemben –, akkor itt van *Radiation City*. A Bohemia Interactive kultikus túlélőjátékának, a *DayZ*-nek a "másolatát" kapjuk, és ha a *DayZ* egy sós, finom Pringle, akkor a *Radiation City* a *Prongles*, amit senki sem akar megvenni. A játék egyszerűen csalódást keltő, és míg próbálkozik az "open-world zombie" élménnyel, inkább a hibák és a frusztrációk tengerét kínálja.
Nem mondom, hogy a krikett volt az első sport, ami gyerekként beszippantott – nálunk inkább a focis magnókazetták és az NBA poszterek mentek –, de amikor egy krikettjáték *jól* működik, annak van egy különös, nyugodt súlya, amit kevés sport tud visszaadni.
**A főmenüben nem a nagy, hősi Hyrule-téma szól, hanem az Ocarina of Time visszafogott címzenéje, és én már ott tudtam: itt most valami nagyon rafinált dolog készül.**
A Battle Worlds: Kronos már az első üzenetével fejbe kólint, és mire felfognád, mit vállaltál, már rég egy elvesztett csata romjai fölött vakarod a fejed.