A Duel Hand Disaster: Trackher

Két hajó, egy képernyő, nulla kegyelem

A Switch tele van furcsa játékokkal, de az A Duel Hand Disaster: Trackher egészen különleges helyet foglal el ebben a gyűjteményben. Nem azért, mert extravagáns a látványa, vagy mert újradefiniálna egy műfajt, hanem mert már az alapötlete is szembe megy mindazzal, amit egy twin-stick shooterről gondolnál.

A képernyő ketté van vágva. Bal oldalon lövöd az érkező ellenfeleket, jobb oldalon pedig alkatrészeket gyűjtesz, menekülsz, túlélni próbálsz. És itt jön az első csavar: a bal oldali hajó sebezhetetlen, de alig van üzemanyaga. A jobb oldali hajó viszont szabadon repkedhet, csak épp egy-két hiba után darabokra szedik.

Ez nem két külön játék. Ez egyetlen idegrendszeri próbatétel.

Amit csinálsz, visszacsap

Az A Duel Hand Disaster legjobb – és legkegyetlenebb – ötlete az, hogy a két fél egymásra hat. Ha ügyesen gyűjtöd az alkatrészeket jobb oldalon, megsokszorozódik a pontszámod bal oldalon. Ha viszont hagysz egy ellenfelet átslisszolni balról, az átkerül a jobb oldalra, és onnantól konkrétan vadászik rád.

Az első pár köröm konkrét káosz volt. Nem értettem, miért fulladok bele pár perc alatt az egészbe, miért van tele a jobb oldal ellenséggel, miért érzem azt, hogy ez a játék utál engem. Aztán lassan leesett: ez nem reflexjáték, hanem figyelemjáték. Prioritások, döntések, kockázatkezelés.

És igen, itt követtem el ugyanazt a hibát, mint sokan mások: nem néztem meg rendesen a tutorialt.

A tutorial, amit el kellene rejteni… ja nem

Őszintén: ez az a játék, ahol a tutorial kötelező lenne. Nem ajánlott. Nem „majd rájössz”. Kötelező. A mechanikák nem bonyolultak, csak szokatlanok, és a játék nem siet elmagyarázni őket. Például azt, hogy a bal oldali hajó nem tud megsérülni. Ezt jó pár menet után értettem meg, addig teljesen feleslegesen pánikoltam.

És akkor ott van a Rushin’ Firewall. Négypercenként megjelenik egy lángoló négyzet, ami elkezd összezárulni a jobb oldalon. Ha nem állsz be középre, és nem aktiválod a védelmet – egy alkatrész feláldozásával –, véged. Ez az a pont, ahol a játék konkrétan rád szól: ideje dönteni, most pont vagy túlélés.

Amikor összeáll, nagyon működik

Ha egyszer átkattansz, az A Duel Hand Disaster kifejezetten flow-ba tud rakni. Nem lazán, nem kényelmesen, hanem feszesen. Olyan érzés, mint amikor régen egy arcade gép előtt álltál, és tudtad, hogy minden másodperc számít. A látvány stílusos, futurisztikus, pont annyira absztrakt, hogy ne zavarjon, de legyen karaktere. A zene pedig kellemesen elektronikus, kicsit pulzáló, pont jó arra, hogy idegileg végig pörgesse az agyad.

Ez nem az a játék, amit hátradőlve játszol. Ez az, amitől előrehajolsz, összeszorítod az állad, és azt mondod: „jó, még egy kör”.

De nem mindenkinek való

Nem fogok mellébeszélni: ez a játék sokakat el fog taszítani. A tanulási görbe meredek, az első benyomás kifejezetten barátságtalan, és ha nem vagy hajlandó időt szánni arra, hogy megértsd, mit miért csinálsz, akkor csak frusztrációt kapsz cserébe.

De ha szereted azokat a játékokat, amik nem fogják a kezed, amik gondolkodásra kényszerítenek, és amik jutalmazzák az odafigyelést, akkor a Trackher nagyon tudja, mit csinál.