Cricket 19

A Cricket 19 az a játék, ami nem akar azonnal eladni magát, inkább leültet, ad egy ütőt, és közli: most figyelj, mert itt minden döntés számít.

Krikett, licenc nélkül – és ez most nem baj

A Cricket 19 nem akar minden áron hivatalos logókkal és csillogással levenni a lábamról. A licencelés visszafogott, kicsit olyan, mint a PES volt fénykorában: kevesebb név, több lélek. És őszintén? Ez a hozzáállás kifejezetten jól áll neki.

Big Ant Studios már az Ashes Cricket-tel megmutatta, hogy érti a sportot, nem csak lemásolja. Itt is ez érződik: nem a körítés az első, hanem az, hogy amikor odaállsz az ütővel, tényleg krikettezel, nem csak gombokat nyomogatsz.

Irányítás és tempó – nem kezdőknek, de nem is elutasító

Elsőre soknak tűnhet. Rengeteg opció, rengeteg apró döntés, különösen dobóként. De a játék meglepően türelmes. Ha akarsz, elmélyedhetsz az analógos finomhangolásban, az utolsó pillanatban módosított ütésekkel, de ha csak felvennéd a ritmust, ott van az egyszerűbb gombos vezérlés is.

És ez fontos: a Cricket 19 nem büntet azért, mert tanulod. A rövidebb formátumok – T20, ODI – tökéletesek arra, hogy belerázódj, mielőtt belevágnál a többnapos tesztmeccsek mentális maratonjába. Ez a fajta fokozatosság ritka egy ennyire részletes sportjátékban.

Prezentáció: meglepően hatásos, néha döcögős

Amikor először kivonulnak a játékosok a pályára, és megszólal a kommentár, hirtelen érzed, hogy ez egy nagy meccs. Nem NBA 2K-s csillogás, de van benne súly. A kameramozgások, a visszajátszások, a kis kiemelések mind azt szolgálják, hogy komolyan vedd, ami történik.

Switch-en viszont ez az a pont, ahol néha recseg-ropog a gépezet. A meccs előtti jelenetek hajlamosak belassulni, mintha a konzol egy pillanatra megkérdezné: „biztos, hogy ezt most?”. Szerencsére a pályán már jóval stabilabb az élmény, bár sok játékos egyszerre a képernyőn néha itt is megfogja az fps-t.

A lényeg a pályán történik – és ott működik

Ahol igazán számít, ott a Cricket 19 erős. A mesterséges intelligencia végre nem statikus díszlet. Az ellenfél figyel, alkalmazkodik, tanul. Ha túl agresszíven játszol, legközelebb már csapdába csal. Ha óvatos vagy, megpróbál kizökkenteni.

Ez az adaptivitás elképesztően sokat dob az élményen, főleg egyjátékos módban. Karrier során konkrétan volt olyan meccsem, ahol éreztem, hogy az ellenfél taktikát váltott ellenem. Ez az a pont, ahol a sportjáték átlép szimulációból élménnyé.

A karrier passzív fejlődési rendszere lassú, néha túlságosan is, de hosszú távon mégis ad egyfajta ívet: nem csak meccseket játszol, hanem tényleg építed a karakteredet.

Módok minden mennyiségben – és nem csak alibiből

A Scenarios mód igazi csemege. Klasszikus helyzetek, történelmi meccsek újrajátszása, vagy épp megpróbálni jobban teljesíteni, mint a valóságban – ez az a fajta tartalom, ami tiszteletben tartja a sport múltját, miközben játékosan újraértelmezi.

A tréning mód meglepően alapos, és nem néz hülyének. Lépésről lépésre bontja le a szabályokat és mechanikákat, ami aranyat ér egy ennyire összetett sportnál. A szerkesztőeszközök pedig – saját ütő, stadion – pont annyira mélyek, hogy el lehessen veszni bennük egy esős vasárnap délutánon.

Zárás

A Cricket 19 nem akar mindenkinek megfelelni, és ettől jó. Switch-en technikailag nem mindig makulátlan, de játékmenetben elég stabil ahhoz, hogy elvigyen egy komplett krikettélményt a kanapédra – vagy akár az öledbe. Ha szereted a sportot, vagy csak kíváncsi vagy egy olyan szimulátorra, ami nem siet, nem villog, hanem gondolkodásra késztet, akkor itt bőven találsz értéket.