Radiation City

A történet: semmi új a nap alatt

A Radiation City története nemcsak klisés, hanem szinte már zavaróan leegyszerűsített. Az egész sztori arról szól, hogy egy újságírót keresel Pripyat sugárzott világában – de aztán az, hogy miért éppen te vagy a megfelelő személy erre, sosem kerül igazán kifejtésre. Az egyetlen indok az, hogy valami történik, és neked ezt kell megoldanod. Az egész történetet úgy kapjuk, hogy egy újságot olvasunk, a többi információt pedig silány, érthetetlen emailekből kell összerakni. Komolyan, az írás minősége egy hatalmas csalódás, és az ember nem is érti, hogy miért nem bízták inkább a játékélményt a történet helyett. Ha szereted, hogy a játékok elmondják a történetüket, akkor itt nem sokat fogsz találni.

A játékmenet: sok másolás, kevés egyediség

Az alapjáték mechanikája, amit Radiation City kínál, nem sokban különbözik az egyéb zombis túlélőjátékoktól. Nyitott világ, ahol bejárhatsz mindent, lootolhatsz, harcolhatsz – mindezt azonban egy technikai katasztrófával megspékelve. A játék lényege abban rejlik, hogy folyamatosan barangolj, keresgélj ételt, fegyvereket, anyagokat, és próbálj túlélni a végtelenül unalmas épületek között. Az ellenségek túlnyomó többsége zombik, és egyre több elviselhetetlen "copy-paste" városrészben bolyonghatsz.

A harc alapvetően a régi Smash TV-t idézi: ha van fegyvered, használhatod, de a lőszerek gyorsan elfogynak. A probléma csak az, hogy a lövések hangja és az animációk olyan élettelenek, hogy inkább viccesek, mint sem félelmetesek. Ha nem elég a már meglévő ellenség, akkor a fegyverek használata automatikusan a teljes térség összes ellenfelét riasztja, akik mind Mach-5 sebességgel rohannak feléd. A harc tehát egyértelműen nem az erőssége a játéknak.

A hibák: bugok mindenhol

Bármelyik pillanatban találkozhatsz valamilyen buggal, ami összetörheti az élményt. A környezet interakciója rettenetesen bugos, és gyakran nem is az ellenség, hanem a játék világának hibái lesznek a legnagyobb akadályok. A tárgyak eltűnhetnek, az ellenségek megakadnak, és te magad is szétcsúszhatsz a világban. A játéknak számos technikai problémája van, és nem csupán apró hibák, hanem komoly, szórakozást elvevő bugok is jellemzik.

A játéknak mobilos gyökerei vannak, és bár a mobilos játékok között akadnak klasszikusok, az open-world játékok között valóban ritka az olyan, amely kiemelkedne. Ez a port pontosan azt hozza, amit a mobilos verziók szoktak: egysíkú, másolt városrészeket és egy élettelen, hiányos világot. Az Atypical Games próbálkozása legalább jobb, mint néhány más hasonló cím, de még így is messze van a jónak mondható minőségtől.

A grafika: ha a mozgás nem volna, szép lenne

A grafika nem rossz, de a hibák miatt gyorsan elveszti az előnyeit. A Radiation City az egyszerűbb, retro-stílusú grafikát választotta, és bár a háttér sokszor szép, az animációk és az elemek mozgása rettenetesen zötyögős. Amint elindulsz, a zavaró animációk és a gyenge látványtervezés hatására minden darabokra hullik. A világot bár nem túl részletesen ábrázolják, de összességében az atmoszféra egy igazi csalódás, mert miközben egy-egy városrész jól nézhet ki, ha elég közel mész, minden tönkremegy.

Mi működik, és mi nem?

A Radiation City legnagyobb erőssége talán az, hogy megpróbál valami mást nyújtani a zombis túlélős műfajban. Azonban a hatalmas, nyitott világ és a lootolós mechanika hiába próbálkozik meg újító dolgokkal, a játék végül egy bughalmazzá válik, ami a hangulatot és az élményt egyaránt tönkreteszi. A grafika, bár egyszerű, nem lenne rossz, ha nem rontanák el a mozgások és a szörnyű animációk. Az, hogy nem lehet normálisan menteni, és hogy mindig újra kell kezdeni, ha hibázol, csak tovább nehezíti a dolgokat.

A játék összességében elég gyengére sikerült ahhoz, hogy azt mondjam: ha zombis túlélőt keresel, inkább a Resident Evil sorozatot próbáld ki, mert Radiation City se nem szórakoztató, se nem eredeti.