The Last Remnant Remastered

A sztori – ha nem is pörög, azért le tudod vezetni

A történet alapsztorija valószínűleg nem fogja elnyerni a szívünket: Rush Sykes, a naiv főhős, akinek a testvérét elrabolják egy gonosz varázsló és a hatalmas, repülő mágikus relikvia segítségével. Ennyi a sztori, és igazából nem sok újdonságot hoz a műfajba. Persze, elindulunk, hogy megmentsük a lányt, de hamar kiderül, hogy ennél sokkal nagyobb dolgok is zajlanak a háttérben, és egy rejtélyes hatalom, a "Hódító" fenyegeti az egész világot. Kétségtelen, hogy a történet az "oké" kategóriát bőven megüti, de nem fogunk a végén fájó szívvel gondolni a karakterekre, sem a világra, amelyben járunk.

A legnagyobb gond nem is a sztorival van, hanem a karakterekkel. Rush egy tipikus "nem annyira kedvelhető főhős", amit csak ront a gyenge szinkron és a túlságosan klisés dialógusok. Az egész játék során folyamatosan azon kaptam magam, hogy szerettem volna valami mást hallani, valami frissebb, egyedibb karakterekkel, de nem. A mellékszereplők sem emelkednek ki, mindegyikük semmilyen különleges tulajdonsággal nem rendelkezik, amitől megjegyezhetővé válhatnának.

A harcrendszer – egyedi, de kérdéses

Na, itt viszont már kezdünk érdekes vizekre evezni! A harcrendszer egy külön fejezetet érdemel, mert bár nem hibátlan, mindenképp kiemelkedik a többi JRPG közül. Az alapvető ötlet az, hogy nem egy kis csapatnyi karakter irányításával kell bevetnünk magunkat, hanem egyszerre akár tucatnyi hőst kell irányítanunk, akiket "Uniókba" szerveznek. Itt az a lényeg, hogy nem egyszerűen a karakterek közvetlen irányításával, hanem sokkal inkább az egész csapat stratégiájával kell foglalkozni.

Bár a rendszer izgalmas, a kivitelezés sajnos nem mindig hozza a várt eredményeket. Az, hogy mikor és hogyan használhatunk bizonyos taktikákat, néha teljesen véletlenszerű. Már-már zűrzavarrá válik, hogy nem tudjuk előre, milyen parancsokat kapunk a következő körben. Ezt pedig még fokozza az, hogy sokszor a játék nem ad elég információt ahhoz, hogy a harcok előtt eltervezhessük a stratégiai lépéseinket.

A másik probléma az, hogy sok mechanika nincsen jól elmagyarázva. A karakterek fejlődése teljesen kusza és követhetetlen, aminek eredményeképpen könnyen belekaphatunk a "rossz útra". A Battle Rank például teljesen ismeretlen fogalom a játék elején, és egy idő után kiderül, hogy ha túlságosan előre lépünk a történetben, akkor az ellenségek sokkal erősebbek lesznek, mint amikre felkészültünk.

A világ – felfedezésre érdemes, de sajnos nem teljesen

A világ, amit felfedezhetünk, egyenes vonalú dungeonökre és városokra épül, ahol nem találkozunk véletlenszerű összecsapásokkal, ami óriási pozitívum. Mivel az ellenségek szabadon mozognak, van lehetőségünk elkerülni azokat, amik nem kellenek, és kezdeményezhetjük a harcot, ha úgy érzünk, hogy fejlődni szeretnénk. Emellett a "Chain" mechanizmus lehetőséget ad arra, hogy több ellenséget egyesítsünk és nehezebb küzdelmeket generáljunk, jobb jutalomért.

Sajnos azonban az egész világ kissé üresnek tűnik. A különböző helyszínek semmi különöset nem nyújtanak, és bár a grafika szép, inkább a színekben és a fényekben rejlik az erősségük, mintsem a részletes tervezésben.