Képzeld el, hogy 2000-ben, egy kézikonzolon, amely leginkább az "öreg játékok" háza tájára tartozik, egy olyan verekedős játékot kapsz, ami nemcsak szórakoztató, hanem tényleg megmutatja, hogy hogyan lehet nagy dolgokat alkotni a kis helyekre. Ez volt az *SNK Gals' Fighters*, a Neo Geo Pocket Color egyik gyöngyszeme, amit most a Nintendo Switch-en ismét kézbe vehetünk. És ha valaki kételkedett volna, hogy egy 20 éves játék képes mai szemmel is ütni, nos, elmondhatom, hogy *igen*, képes.
Először is, teljesen megnyugtató, hogy egy titokzatos hajón ragadtál, a világ pedig lassan összeomlik. Azt várnád, hogy ennek az egésznek pániknak és feszültségnek kellene áramolnia, de nem, *Dread Nautical* mintha egy hosszú sziesztára hívna meg. Pedig a helyzet elég borongós – átszakadó valóságok, elvesztett elméletek és persze szörnyek. Mégis, semmi pánik. Semmi rohanás. Lassan mászol végig a hajó 20 fedélzetén, miközben felszeded a romokat, mented a túlélőket, meg valahogy harcolsz is.
Ritkán van olyan érzésem játék közben, hogy már az első tíz perc után tudom: ebből bizony nem lesz vacsora, legfeljebb hideg maradék.
A Telling Lies nem játszatja velem a nyomozót, hanem egyszerűen leültet egy asztalhoz, és rám bízza, hogy összerakjam az igazságot abból, amit mások elhallgatnak.
A játékot a kezdő mondatok már bevezetik a megfelelő hangulatba: "F.A.R.T" vagyis Furniture Arrangement and Removal Technician. Oké, akkor már tudjuk, hogy a játék nem veszi magát túl komolyan. És igazán nem is kéne, mert a szórakoztatás ebben az esetben nem a bonyolult mechanizmusokon vagy a drámai csavaron múlik. A *Moving Out* egy egyszerű kooperatív buli játék, ami szórakoztat, de sosem ragad el teljesen. A gond csak az, hogy hiába van potenciál, a játék sokszor egyszerűen csak... túl könnyű.