ITTA

A játékélmény: könnyek és bosszú

Amikor először nekiálltam ITTA-nak, nem tudtam, mire számítsak. Egy "bullet hell" játék, amitől egyébként leginkább az idegösszeomlást és a gyors billentyűtörést várnám, de az egész játék úgy kezdődött, hogy egy kis gyerek kószálgat a pusztulás szélén, mintha a világ végére érne. Végül egy spirituális fegyverrel, és egy furcsa, astrális őrzővel a háta mögött elindul, hogy megtalálja a családját, akik, nos, nem éppen túlélő típusok.

A történet egy pillanatra elgondolkodtat – egy kis reménysugár, hogy nem minden csak a lövésekről és robbanásokról szól. Az alapsztori ugyan tragikus, de ez mégis valahogy az egész világot, a pusztulást, és a megpróbáltatásokat egy egészen más fényben tünteti fel. ITTA nem csak egy "véres akció" – hanem egy szomorú, elhagyott világban való vándorlás, ahol minden egyes apró találkozás egy új történetet rejt. Bár maga a játék nem kínál olyan mértékű "szabad világot", mint amit mondjuk a Hyper Light Drifter hozott, a felfedezés és a különböző NPC-k történetei remekül kiegészítik a fő vonalat.

A bossfightok: a ritmus mesterei

Na, de most jöjjenek a tűzkeresztségek. A játék valódi súlya akkor érződik, amikor szembekerülsz az óriási, végtelenül bonyolult bossokkal. Ezek a fiúk nem viccelnek. Egy pillanatra elhitetik veled, hogy rendben van, minden oké, a pályák szépek, az NPC-k kedvesek, majd egyik pillanatról a másikra az arcodba robban az egész pokol. A gyönyörű pixelvilágot hirtelen golyók, rakéták és más borzalmas fegyverek lepik el, miközben te próbálsz éppen éppenséggel nevetni a saját szerencsétlenségeden.

A legjobb az egészben, hogy bár itt is van egy erősen akcióközpontú alap, mégis az érzelmi vonal vezet. Minden boss egy kicsit más ritmusú – van, amelyik egy lassú, kegyetlen táncot kér, mások a pörgős, hirtelen döntésekről szólnak. Az, hogy milyen fegyvert választasz, alapvetően befolyásolja, hogyan állsz meg ezekkel a szörnyekkel szemben. A fegyverek között van néhány klasszikus (akárcsak a revolver), de ahogy haladsz előre, új, spirituális verziók is felbukkannak. Ez a rendszer egész jól kiegészíti a játék mélységét, és nem hagyja, hogy az akció unalmassá váljon.

A harc könnyedén vagy szenvedve

Bár a játék elég komoly kihívást jelent, van lehetőség a beállítások módosítására is. Azért megnyugtató tudni, hogy ha valaki nem szeretne épp egy szétzúzott kontrollel a kezében pörögni a végletekig, választhatja a kicsit könnyebb játékmódokat. A dupla sebzés, a sérthetetlenség mind segíthetnek abban, hogy a játék kicsit kevésbé stresszes legyen – de nyilván a hardcore "bullet hell" rajongók nem fogják megkönnyíteni a dolgukat. Az ilyesmi inkább azokat az embereket célozza, akik szeretnék próbálni ezt a műfajt, de nem minden áron szeretnék összetörni az idegeiket.

A hangulat, ami nem jön át

De ha már az érzéseknél tartunk – valamiért itt egy fontos dolog megvan, amit sajnos nem tudtak rendesen elkapni. A zene. Az egész játék képi világa, a szörnyek, a harcok, minden nagyszerű, de a zenék… Nos, itt nem igazán sikerült azt a lelket belesűríteni, amit egy ilyen atmoszférában várna az ember. A zenék nem kísérik igazán a pörgős akciókat, és valahogy az egész hangzás inkább háttérbe szorul, mintsem emelné a játék élményét. Egy erősebb, emlékezetesebb soundtrack biztos sokat hozzáadott volna.

Zárás: Miért érdemes játszani vele?

ITTA nem egy könnyed kikapcsolódás, de aki hajlandó belemenni, az garantáltan egy mélyebb, érzelmesebb élményben részesülhet, mint amire egy "bullet hell" játék első ránézésre képes lenne. A gyönyörű pixelart világ, a kreatív harcrendszer és a rendkívül izgalmas főellenségek mind együtt alkotják azt az élményt, amiért a játék megérdemli a figyelmet. Ha hajlandóak vagyunk átlépni a nehézségeken, és a megfelelő beállításokkal igazán élvezhetjük az adrenalinlöketet és a történetet.

Pozitívumok:

• Nagyon szép pixelart világ
• Jó egyensúly a felfedezés és a harc között
• Izgalmas, dinamikus bossfightok

Negatívumok:

• A zene nem illeszkedik igazán a hangulathoz
• A nehézség időnként elriaszthatja az új játékosokat