Ha valaha is szerettem volna egy sportjátékot, ami a hűvös esti szórakozást hozza el a konzol elé, a *Super Mega Baseball 3* simán megnyerte volna a versenyt. Bár a címben szereplő „baseball” nem épp az első, ami eszembe jut, amikor konzolos játékokról beszélek, mégis éreztem, hogy itt van valami igazán különleges. Nem csak arról van szó, hogy a játék szórakoztató, hanem hogy közben igazi mélységet is ad – még akkor is, ha nem vagyok szakértője a sportnak.
Valaha a 16-bites verekedős játékok királyai voltak, a *Contra*, a *Metal Slug* és társai, de mi történik, ha egy játék ki akarja hozni a legjobbakat ezekből, és egy pofás retro köntösben tálalja az egészet? A *Huntdown* egy tökéletes válasz erre a kérdésre. Aki szerette a régi arcade *run n' gun* játékokat, annak egy igazi nosztalgiabomba, amit nehéz letenni.
Ha valaha is azon gondolkodtál, mi történne, ha összegyúrnál egy jó kis 2D-s Mario-platformert egy sci-fi shoot 'em up-jal, hát, **üdv a SuperMash világában**. Ez a játék tényleg megadja neked azt a furcsa élményt, hogy két különböző műfajt mixelhetsz, és meglátod, mi történik. Az alapötlet maga valami zseniálisnak tűnik, de sajnos a végeredmény inkább hozza a "kreatívan elcseszett" kategóriát.
A shoot ’em up műfaj története elképzelhetetlen a japán fejlesztők munkája nélkül – a **Space Invaders** alapköveitől kezdve egészen az olyan modern klasszikusokig, mint a **Rolling Gunner**. A nyugati fejlesztésű **Jet Lancer** ugyan nem Japánban készült, de a műfaj klasszikusainak hatása minden pillanatában érezhető. Ugyanakkor a 360 fokos pályadizájn révén olyan címekkel is rokonságot mutat, mint a **Luftrausers**.
El tudod képzelni, hogy egy olyan klasszikus, mint a **Pong**, amelyet mindenki ismer, és már a kezdetek óta a játékipar alapja, egy RPG-stílusú feldolgozást kap? **PONG Quest** próbálkozása, hogy egy olyan egyszerű, mégis legendás játékból egy kalandot csináljon, sokkal inkább a csalódás, mintsem a frissítés irányába megy. Képzeld el, hogy beülsz egy régi, klasszikus Pong játékra, és közben azt gondolod, „ha legalább egy kis színt hoznának, valami izgalmat, akkor talán… de nem”.