Amikor először hallottam, hogy *Is It Wrong to Try to Pick Up Girls in a Dungeon?* videojátékos adaptációt kap, meg kell mondanom, kicsit megdöbbentem. Az anime és manga világának egy meglehetősen sajátos, de népszerű szereplője, a *DanMachi* (vagyis *Dungeon ni Deai o Motomeru no wa Machigatteiru Darō ka*) már régóta ott van a radaromon, de hogy egy játék is születhessen belőle? Hát, ez felkeltette az érdeklődésemet. Az *Infinite Combate* igazi különlegesség, ami elsősorban azoknak szól, akik szeretik a dungeon-crawling RPG-ket, és az anime világában is járatosak.
Van valami egészen különös érzés abban, amikor egy húszéves kézikonzolos bunyós játékot indítok el Switchen, és pár perc után rájövök: ez még mindig pontosan tudja, mit csinál.
Az ’80-as évek esztétikája ma már annyira túlhasznált, hogy külön erőfeszítés kell ahhoz, hogy bármi kitűnjön a neonlila ködből. A **80’s Overdrive** mentségére szóljon, hogy eredetileg még 2017-ben, 3DS-en jelent meg, amikor ez a hullám nem fulladt bele a saját szintipopjába. Csakhogy az idő közben eltelt – és mire Switch-re megérkezett, már keményebb lett a mezőny.
A **Samurai Shodown V** egy furcsa időszak szülötte. Az SNK anyagilag nem állt túl fényesen, a fejlesztést kiszervezték a Yuki Enterprise-nek, és az egész projekten érződik ez a bizonytalanság. Papíron minden adott volt: új rész, visszatérő karakterek, friss mechanikák. Gyakorlatban viszont ez az epizód inkább tűnik egy *átmeneti állomásnak*, mint valódi előrelépésnek.
Valahogy sosem hittem volna, hogy egy olyan játék, aminek a címe a „**Swimsanity!**”, valaha is unalmassá válhat. Az elképzelés egyszerű: gyűlj össze pár haver, merülj alá az óceánba, öld meg a túlméretezett tengeri szörnyeket, és próbálj meg nem meghalni. És ez működik is… amíg nem realizálod, hogy tulajdonképpen a **co-op mód** többet kínál, mint a játék valaha is elérhetett volna, és sokkal több dühöt vált ki, mint kellemes szórakozást.