Emlékszel, amikor gyerek voltál, és a boltból hazatérve a mamádat kérdezted, hogy hozhat-e valami finomat? A válaszod általában az volt, hogy "azt, amit a Scooby-Doo alatt láttam a tévében", majd két óra múlva már ott ültél a "Coco Porps" reggelivel, miközben próbáltad elhitetni magaddal, hogy tényleg ugyanolyan jó, mint a reklámban. Nos, *No Straight Roads* olyan, mint egy ilyen másolat – mindent el akar érni, de nem tudja megugrani a magas lécet.

Ha valaha is elgondolkodtál, mi történik, ha egy játék nemcsak hogy szórakoztat, hanem elgondolkodtat és valódi érzelmi hatást gyakorol rád, akkor az Inmost pontosan ilyen. De figyelem: ez nem egy vidám kirándulás, hanem egy mély, borongós történet, ami fájdalmasan őszinte módon foglalkozik a gyásszal és a veszteséggel. És bár a játékmenet nem hibátlan, mindenképp érdemes elmerülni ebben a csodálatosan megformált pixelart világban.

Őszintén szólva már a címnél megvettek. **Mennyi játékban van zsiráf?** Na ugye. Nem sokban. Aztán elindítottam a *Giraffe and Annika*-t, és gyorsan kiderült, hogy konkrét zsiráfot itt bizony nem nagyon fogok simogatni – csak egy furcsa, macskás-zsiráfos srácot. Kis csalódás, nem tagadom. De mire azon gondolkodtam volna, hogy írok egy szigorú levelet a kiadónak, a játék már szépen, halkan, minden erőlködés nélkül behúzott.

El tudod képzelni, hogy a világ sötét, szürke és kicsit zűrös, de mégis valahogy vonzó? A *Paratopic* pontosan ezt a hangulatot hozza el neked: egy olyan kényelmetlen és feszültséggel teli kalandot, amely folyamatosan arra ösztönöz, hogy ne kérdezd meg, mi történik, hanem inkább merülj el benne, és éld meg az egész őrületet. A játék nem kínál egyszerű válaszokat, és talán nem is akar, de az biztos, hogy képes megmaradni az agyadban.