Tudjátok, mi az igazán idegesítő? Amikor egy játék úgy próbálja meg megvillantani a „mobil játékok varázsát” a konzolon, hogy közben minden egyes pillanata azt üvölti: „Miért nem egy okostelefonon játszol inkább?” A **Linn: Path of Orchards** pont ilyen: egy mobil platformer, amit a Switchre portoltak, de úgy tűnik, hogy teljesen megfeledkeztek arról, miért érdemes konzolon játszani.
**Mi történik, ha egy legendás, régi arcade játékot újra életre keltenek, de nem minden a régi fényében tündököl?**
**Mi történik, amikor egy ritmusjátékot ötvözöl a zombiapokalipszissel, a heavy metal zenével és egy autós őrülettel?** Nos, a *Double Kick Heroes* pontosan ezt hozza el, de egy kicsit több szórakozást is elvártam volna. A koncepció annyira őrült, hogy szinte nem is lehetett volna nem működnie, mégis, van valami, ami hiányzik a teljes élményből.
Ha már valaha túltoltatok egy jó étkezést, akkor tudjátok, hogy milyen érzés egy pillanatra túlzásokba esni.
Ha a kártyajátékokról beszélünk, a legtöbben rögtön a Hearthstone-ra vagy a Magic: The Gathering-re gondolunk. De mi van, ha azt mondom, hogy a Faeria a Switch egyik legszebb, legszórakoztatóbb és legelgondolkodtatóbb kártyajátéka? Igen, tényleg. Persze, kicsit más, mint a megszokott, de az a varázs, ami ebben a játéknak van, az nehezen megmagyarázható, inkább át kell élni.