80's Overdrive

A kérdés egyszerű: elég jól játszható-e ahhoz, hogy ne csak a látvány tartsa életben? A válasz: épphogy, de közben végig ott motoszkál bennem, hogy ez jobb is lehetett volna.

Out Run a szívében, Furby a kormány mögött

Ha valami, akkor az irány egyértelmű: Out Run. Gyors autók, hosszú utak, elágazások, rendőrök, forgalom – a cél egyetlen dolog: menni, amennyire csak lehet. Kezdetben hat autó közül választhatok, de reálisan csak kettőt engedhetek meg magamnak. A többi később jön, ismerős álneveken: Testosterando, De Loan – nem kell nagy fantázia, hogy kitaláljam, mire utalnak.

Az autók fejleszthetők, kivéve a végső, mindent vivő Tensor V12-t, ami gyárilag maxolt. És itt már sejthető az egyik gond: a fejlődési ív nincs rendben.

Látvány és hang: hibátlan nosztalgia

Amit viszont nem lehet elvitatni: a 80’s Overdrive gyönyörű. A pixelart és a 3D pályák keverése kifejezetten jól áll neki, egyszerre retró és modern. Nyolc különböző környezet van – tengerpart, mezők, futurisztikus város –, és mindegyikben jólesik végigszáguldani.

A teljesítmény jellemzően stabil 60 fps, bár a lombos, őszi erdős pálya néha olyan durván meg tud akadni, hogy kizökkent az élményből. Ritka, de emlékezetes.

A zene viszont nagyon ül. Klasszikus ’80-as elektro, hat zeneszerző, tizennyolc szám, végig magas színvonalon. Őszintén sajnálom, hogy a soundtrack nincs külön elérhető – simán menne a kocsiban is, természetesen minden közlekedési szabály betartása mellett.

Karrier: túl gyorsan a csúcsra

A fő móka a Career mód, 35 futammal, növekvő nehézséggel, több forgalommal, agresszívebb rendőrökkel. Versenyeket nyerek, pénzt keresek, abból fejlesztek, javítok, tankolok, vagy új autót veszek. Néha jönnek opcionális küldetések egy shady figurától – némelyik ötletes, mások teljesen feleslegesek.

A legnagyobb probléma viszont az, hogy túl hamar mindent megkapok. Félidő környékén már megvan a legjobb autó, maxolt statokkal. Innentől nincs cél, nincs motiváció, az extra küldetések értelmüket vesztik. Csak végigdarálom a maradék versenyeket.

Time Trial: jó ötlet, rossz megvalósítás

A Career után marad a Time Trial, ami az Out Run-féle időalapú továbbjutásra épít. Checkpointok, elágazások, időhosszabbítás – és egy csavar: szoros előzésekkel plusz másodperceket nyerek.

Papíron remek. Gyakorlatban viszont itt jön elő a játék legnagyobb bűne: az irányítás.

Irányítás: a végzetes késleltetés

A kormányzás egyszerűen nem reagál azonnal. Egy rövid pöccintésre semmi nem történik, csak ha huzamosabb ideig tartom az irányt. Nem input lag – mert elengedéskor azonnal megáll a kanyarodás –, hanem tudatos dizájndöntés.

Ez Career módban még elmegy. Ott nagy íveken kerülgetem az ellenfeleket. De Time Trialban, ahol centiméterekre kell elmenni más autók mellett? Kínszenvedés. Vagy nem mozdulok, vagy túl sokat, és csattanok.

És mindehhez jön a másik gond: nem érzem a sebességet. 270 mph fölött száguldok, de olyan, mintha hetvennel mennék az autópályán. Ez egy ilyen stílusú játéknál végzetes hiányérzet.

Zárás

A 80’s Overdrive prezentációja példás: jól néz ki, jól szól, hangulatban eltalálja, amit akar. Csakhogy játszani nem elég jó. Az irányítás késlekedése és a tompa sebességérzet folyamatosan visszaránt, főleg akkor, amikor igazán ki kéne engedni.

Ráadásul nehéz nem összehasonlítani: a Sega Ages Out Run olcsóbb és ma is tökéletesen kontrollálható, a Horizon Chase Turbo drágább, de minden másban jobb.

Ez itt egy korrekt próbálkozás – de csak akkor ajánlanám, ha már mindent mást kipipáltál a műfajban.

Értékelés

6 / 10 – Nem rossz

Szép, hangulatos, de a kormány mögött nem elég éles. Neonból nem lesz élmény, ha a vezetés nem áll össze.