TurtlePop: Journey To Freedom

Első ránézésre gyerekjáték, aztán nem annyira

A TurtlePop: Journey To Freedom első benyomása kifejezetten barátságos: színes világ, cuki teknősök, könnyen olvasható pályák, az egésznek van egy olyan „szombat délelőtti rajzfilm” hangulata. Aztán pár pálya után kiderül, hogy ez a játék nem elégszik meg azzal, hogy egy egyszerű ugrálós kaland legyen.

A kampány több mint száz pályán keresztül vezet végig hét világon, és már itt érezni, hogy nem pár perces falatokban gondolkodtak a fejlesztők. Eleinte egyedül játszom, később becsatlakozhat egy második játékos is, ami rögtön feldobja az élményt – a közös bénázás, majd ráérzés kifejezetten jól áll a játéknak.

Amikor minden teknős egyszerre mozdul

A TurtlePop igazi trükkje az, hogy nem csak egy karaktert irányítok. A „turtle link” mechanika lehetővé teszi, hogy az összes képernyőn lévő teknőst egyszerre mozgassam. Ez elsőre furcsa, később viszont kifejezetten izgalmas, mert teljesen más gondolkodást igényel, mint a megszokott platformerek.

Ehhez jön a Dzsinn, akit bármikor elő lehet hívni. Ő hol tárgyakat dob le, hol pályaelemeket mozgat, blokkokat pakol, utakat nyit vagy zár. Itt válik igazán világossá, hogy ez nem pusztán reflexjáték: a platformozás és a fejtörés folyamatosan összefonódik. Amikor működik, akkor kifejezetten elegáns, és jóleső „aha”-pillanatokat ad.

És akkor még nincs vége

Mintha mindez nem lenne elég, minden pálya végén ládákat kapok, amikből kártyák esnek. Ezekkel épületeket húzhatok fel, bónuszokat aktiválhatok, nyersanyagokat termelhetek, majd az egészet tovább fejleszthetem különféle valutákból. Ez már konkrétan egy harmadik műfaj, menedzsmentes ízzel.

Itt kezd el kicsit recsegni a gépezet. Nem azért, mert rosszul van megcsinálva – hanem mert túl sok. A játék folyamatosan új rendszereket dob be, miközben a meglévőket sem hagyja leülepedni. Felnőtt fejjel még el lehet bogozni, mi mire jó, de közben végig ott motoszkált bennem a kérdés: ezt vajon egy fiatalabb játékos mennyire érti meg önállóan?

Szép, kedves, de nem egyszerű

Technikailag nincs panaszom: a játék gyönyörű, stabil 60 fps-sel fut kézben és dokkolva is, a zene könnyed, barátságos, pont annyira marad meg a háttérben, hogy ne fárasszon. A karakterek szerethetők, még ha nem is különösebben emlékezetesek.

A gond inkább az, hogy a játék külsőre mást ígér, mint amit belül nyújt. A cuki dizájn egy összetett, rétegzett mechanikájú játékot takar, ami folyamatos magyarázatot igényel. Ha ezt gyerekkel játszom, szinte biztos, hogy ott ülök mellette, és magyarázok – ami persze lehet közös élmény, de nem mindenkinek fér bele.

Többjátékos móka, nem alibi módon

A többjátékos mód viszont kifejezetten kellemes meglepetés. Akár négyen is játszhatunk különféle partijáték-szerű módozatokban, ahol a teknősök összekapcsolása és szinkron mozgása már inkább nevetést, mint gondolkodást szül. Itt látszik, hogy nem csak „oda lett dobva” ez a rész, hanem tényleg átgondolták.

Zárás

A TurtlePop: Journey To Freedom egy szimpatikus, ambiciózus játék, ami egyszerre akar platformer, logikai játék és menedzsment lenni. Egyikben sem rossz, de egyikben sem igazán kiemelkedő. Olyan, mint egy svájci bicska: minden van benne, de ritkán használod ki az összes funkcióját egyszerre.

Ha együtt játszanál a gyerekeddel, vagy szereted az olyan játékokat, amik folyamatosan új ötletekkel bombáznak, akkor érdemes vele próbát tenni. Csak ne számíts egyszerű, hátradőlős ugrálásra.