Brawlhalla

játszhatóvá válik, de a Nintendo már nem csinálja? Hát, többnyire Brawlhalla. Egy ingyenes, indie platformharcos, ami leginkább azt próbálja elérni, hogy a Smash csodáját átültetve, minél szélesebb közönséget vonzzon be. Csak hogy a dolog nem ilyen egyszerű…

Kezdeti benyomások

Amikor először bedobtam a kontrollert, a Brawlhalla rögtön olyan érzést keltett, mint amikor régen, a haverokkal a nappaliban üldögélve végtelen küzdelmeket vívtunk egy-egy Super Smash Bros. session során: gyors, pörgős, és azon tűnődsz, hogy „miért nem csináltak ilyet előbb?” Azonban hamar kiderült, hogy hiába az alapötlet és a játékstílus, valami mégis hiányzik. A hangulat ott van, a harcok szórakoztatóak, de valamiért nem tud elérni olyan magasságokat, mint a nagy előd.

A játékmenet – Az alapok

Brawlhalla a maga egyszerűségével próbálja elvarázsolni a játékosokat: egy karakterrel kezdesz, alapmozdulatokkal, amik egy gombnyomásra elérhetők. Egy gomb a könnyű támadás, egy másik a nehéz, az iránytűvel pedig a különböző speciális mozdulatokat intézheted el. Mindez pofonegyszerűnek tűnik, és az első pár perc után úgy érzed, hogy „ja, én ezt már tudom.” De ahogy egyre több időt töltesz el a játékkal, úgy derül ki, hogy nem minden olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.

A karakterek alapvetően ugyanazokat a mozdulatokat végzik el, de a fegyverek – igen, minden karakter két különböző fegyvert kap – mindegyikük esetében változtatják a játékstílust. Egy-egy fegyver szinte egész új harcmodort ad, amit a fejlődés során ismerhetsz meg.

A harc – Platformer, ahogy kell

A legjobb pillanatok akkor jönnek, amikor a levegőben vívott harcok komoly szerepet kapnak. Képzeld el, hogy egy hős vagy, aki repked a pályán, elugrál a támadások elől, miközben próbálja eltalálni ellenfelét egy jól irányzott ütéssekkel. Lehetőség van a falra ugrásra, kétszeri levegőben való ugrásra, és persze az elengedhetetlen páncél használatra is. A tempó elég gyors ahhoz, hogy élvezetessé váljon, ugyanakkor, ha ügyes vagy, akár egy egész meccset el lehet nyerni a levegőben történő manőverekkel.

Az igazi változatosságot az adja, hogy időnként megjelennek a különféle eszközök – bombák, szúró golyók, és egyéb apróságok –, amik szép csavart adnak a küzdelmeknek. Ilyenkor valósággal érezheted a Super Smash Bros.-hoz hasonló káoszt, amikor egy bombától lehet, hogy te is repülsz, miközben az ellenfeled épp elpróbálja a következő támadást.

Fegyverek és karakterek – Csak hogy még érdekesebb legyen

A harc nem csak a támadásról szól, hanem arról is, hogy milyen fegyvereket szerzel. A harcosok egy-egy pályán felfedezhető fegyvereket kapnak, amik mindegyikükre egyedi mozdulatokat adnak. A lándzsától kezdve a rakétás lándzsán át a hagyományos kalapácsig, minden fegyver más harci stílust igényel, és ahogy haladsz előre, egyre jobban megérted, miért jó, hogy nem mindegyik karakter van "lekorlátozva" egy adott fegyverre.

Ez a rendszer egyébként elég ügyes, mert a karakterek sokszínűségét nem csak a támadások különbözősége adja, hanem a fegyverek variációja is. Ha sikerül például egy hosszú speár támadást megtanulnod, akkor a következő karaktered, aki szintén speár fegyvert kap, biztosan könnyebb lesz.

Játékmódok – A variációk ereje

A Brawlhalla legnagyobb erőssége talán a gyors, pörgős meccsekben rejlik, amik csak pár percig tartanak, de ennek köszönhetően mindig marad idő más játékok kipróbálására is. Azonban ha igazán hosszú távon érdekel a játék, akkor bizony előbb-utóbb elérkezik az a pillanat, amikor már unod a standard küzdelmeket, és akkor bizony jól jönnek az alternatív módok: a robbanós bombás küzdelmek, vagy a csapatmunkás focimód mind képesek felrázni a hangulatot.

Bár nem feltétlenül hoz valami újat a játékiparba, mégis jó, hogy a készítők megpróbálták színesíteni a meccseket pár egyedi játékmóddal.

A grafika és a hangulat

A grafika egész jól sikerült: a karakterek színesek, jól megkülönböztethetőek, és egy kicsit a Dragon Ball FighterZ vizuális stílusa jut róla eszembe. Az akció pörgős, szinte észre sem veszed, mikor kezdődik el az egész. A pályák is kellően változatosak, legyen szó egy kastélyról, egy aztec templomról, vagy egy steampunk óratoronyról. Valahogy az egész olyan szép, hogy egy pillanatra azt hiszed, hogy tényleg egy animációs filmben vagy.

Az ingyenesség ereje

A legjobb dolog talán az, hogy a Brawlhalla teljesen ingyenes. Nincs mikrotranzakcióval elárasztott "pay-to-win" rendszer, és ha nem vagy hajlandó pénzt költeni, akkor is képes vagy szinte mindent kinyitni. Persze a legszebb skinek és animációk csak a fizetős játékosoknak járnak, de valahol még így is korrekt a rendszer. Nem nyomják az orrod alá azt az érzést, hogy kötelező pénzt költened, ha nyerni akarsz.