Tetra's Escape

Nagyjából innen indul a Tetra’s Escape, az egyszemélyes francia ABX Game Studios munkája. Egy apró, olcsó indie, ami nem akarja újraírni a műfajt, csak egy érdekes kérdést tesz fel: mi lenne, ha a tetrominók nem esnének, hanem gondolkodnának?

Egy kocka, aki nem ugrik

A játék egy 2.5D-s térben játszódik, ahol egy kis hasáb alakú lényt, egy „tetrát” irányítok. Balra-jobbra mozog, de – kapaszkodj meg – nem tud ugrani. Platformerben. Elsőre ez minimum merész döntésnek tűnik, de gyorsan kiderül, hogy nem erről szól az egész.

A tetra képes felmászni egy blokknyi magas peremekre az `A` gombbal, és innentől minden a térformálásról szól. Minden pálya egy kis rejtvénydoboz, ahol három csillagot kell összeszedni, majd – ha mind megvan – megjelenik egy arany kupa is. Ez utóbbi viszont szándékosan gonosz: véletlenszerű helyen bukkan fel, gyakran pont ott, ahová már nincs visszaút. Frusztráló? Igen. Tudatos? Szintén igen.

A Tetris-DNS munkába áll

A lényeg akkor kezd igazán működni, amikor megjelennek a színes tetrák. Ezek nemcsak más színűek, hanem képesek átalakulni egy adott tetrominóvá egy gombnyomásra. `Y` – átalakulás, `L/R` – forgatás. Ha egyszer lerakod (`A`), nincs visszaút. Nincs undo. Ha elrontottad, elrontottad.

Ez az a pont, ahol a játék elkezd előre gondolkodást követelni. Nem csak azt kell kitalálni, mit csinálsz most, hanem azt is, mit fogsz később bánni, ha most rosszul döntesz. Meglepően sokszor sikerült saját magamat csapdába zárni.

Hullámzó nehézség, jó ötletek

Összesen 64 pálya van, több világra bontva. Ahogy haladunk előre, egyre több tetra kerül képbe, egyre bonyolultabb elrendezésekkel. A nehézségi görbe viszont kicsit szeszélyes: egy triviális feladvány után simán jöhet egy kifejezetten agyas darab. Elméletben ez frissen tartja az élményt, gyakorlatban inkább kiszámíthatatlanná teszi – főleg, ha csak lazán játszanál.

Cserébe az ötletgazdagság tényleg dicséretes. Később jönnek olyan képességek, mint:

• bombák, amik felszabadítanak korábban „lezárt” tetrákat
• gravitációt megfordító effektek
• újraformálható térstruktúrák

Ezek már tényleg több lépéssel előre gondolkodós fejtörőket hoznak, és amikor összeáll a megoldás, az nagyon kellemes „aha!” pillanat.

Rövid, de nem pofátlan

A játék nagyjából 4–5 óra alatt végigjátszható, ha csak a pályák érdekelnek. A teljes csillag- és kupavadászat, plusz achievementek kitolhatják ezt 6–7 órára, de a replay value nem túl magas. Ha egyszer ráéreztél a logikájára, nincs sok oka visszatérni.

Tálalás: spórolós, de elmegy

Nem fogok kertelni: a prezentáció olcsó. A grafika funkcionális, de jellegtelen, a zene pedig – Levi Bond ide vagy oda – egy óra után elkezd kifejezetten idegesítő lenni. Ez az a soundtrack, amit hamar lehalkít az ember.

Szerencsére maga a játékmenet elég erős ahhoz, hogy ezeket megbocsássam. Főleg úgy, hogy az egész kevesebb mint egy kávé ára.

Zárás

A Tetra’s Escape nem egy nagy dobás, de egy okos, kedves kis puzzle-platformer, ami ügyesen keveri a Tetris alapgondolatát a térmanipulációval. Nem mindig kiegyensúlyozott, nem mindig szép, és néha kifejezetten bosszantó – de közben tele van jó ötletekkel.

Ha családbarát, rövid, agytornáztató élményre vágysz, és nem bánod a fapados körítést, ebben a kis indie-ben több van, mint amit első ránézésre gondolnál.