A Banana Blitz HD legnagyobb trükkje nem új pályákban vagy extrákban rejlik, hanem abban, hogy végre hagyja, hogy úgy irányítsam a majmot, ahogy mindig is kellett volna: analóg karral, izzadó tenyér és Wii Remote-pánik nélkül.

Super Monkey Ball: Banana Blitz HD
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Jó irányba gurult, de nem ért vissza teljesen a csúcsra.
A Banana Blitz HD legnagyobb trükkje nem új pályákban vagy extrákban rejlik, hanem abban, hogy végre hagyja, hogy úgy irányítsam a majmot, ahogy mindig is kellett volna: analóg karral, izzadó tenyér és Wii Remote-pánik nélkül.
Tizenhárom évvel később kiderült, hogy nem mi voltunk bénák, hanem a játék kérte rosszul a mozgást.
Vissza a gömbbe, most már józanul
A Super Monkey Ball lényege sosem volt bonyolult: egy majom, egy golyó, lebegő pályák és egy óriási szakadék, ami minden hibát azonnal megbüntet. A Wii-s Banana Blitz anno ott vérzett el, hogy ezt a precíz, idegőrlő játékot billentéses irányítással próbálta megoldani. A HD-verzió legfontosabb döntése, hogy ezt egyszerűen kidobta az ablakon – és igen, most már a nappali ablakai is biztonságban vannak.
Analóg karral végre érthető, miért volt ez a sorozat annak idején akkora szám. A pályák kockázat–jutalom logikája újra működik: mehetsz biztonságosan középen, vagy kockáztatsz a szélén lebegő banáncsokrokért. A játék folyamatosan csábít, te pedig minden egyes döntésnél tudod, hogy ha elszúrod, az a te hibád lesz. Ez így fair.
Flow, ami néha zen állapotba taszít
Amikor elkapod a tempót, a Banana Blitz HD elképesztően jó érzés. Hosszú lejtők, csavarodó alagutak, rámpák és ugrások – a megfelelő analóg szög megtalálása olyan, mint egy tökéletes Out Run-drift. Egy pillanatra minden kisimul, a majom száguld, a pálya enged, és érzed, hogy ez nagyon Sega.
Aztán persze jön egy lyukakkal teleszórt rémálom, és úgy fogy az életed, mint a banán a gyümölcsös pultnál. Ez a hullámzás a játék sava-borsa.
Könnyebb lett – és ez érződik
A mozgásvezérlés elhagyásának van egy furcsa mellékhatása: ez most az egyik legkönnyebb Monkey Ball. A pályák egy része láthatóan lazább irányításra lett tervezve, így az első világok meglepően gyorsan lepörögnek. Az igazi kihívás csak akkor jön, amikor folytatás nélkül kell végigvinni egy teljes világot az arany medálért. Itt már nincs kegyelem, és a játék végén elérhető extra pályák tényleg kegyetlenek.
Főnökök és mellékutcák
A főellenfelek továbbra sem működnek igazán. Lassúak, statikusak, és teljesen szembemennek azzal, amiért a Monkey Ballt szeretem: a folyamatos mozgással és feszültséggel. Időre menni ellenük különösen lelombozó, mintha valaki kézifékkel akarná megszakítani a flow-t.
Az online ranglisták kezelése is furcsa: pár nagy csomagra bontott időfutam van, de világonkénti leaderboard nincs, ami teljesen érthetetlen. Egy ötven pályás egybenyomás pedig inkább kitartási próba, mint élvezet.
Party mód, ami megmaradt tehernek
A minijátékok… nos, ezek már Wii-n sem voltak jók, és most sem azok. A tíz megmaradt darab inkább kötelező rossz, mint szórakozás. A Monkey Target ugyan felvillant valamit a GameCube-os aranykorból, de ez is csak árnyéka önmagának. Négy játékossal elővenni? Elméletben vicces, gyakorlatban kínos.
Zárás
Amikor a Banana Blitz HD a fő módjára koncentrál, akkor végre azt érzem, hogy ez a Super Monkey Ball 2 szellemi örököse, amire anno vártunk. A pályák tökéletesítése, az idővadászat és a precíz irányítás együtt működik. Csak kár, hogy a csomag többi része – főnökök, minijátékok, ranglisták – még mindig cipelt poggyász.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01ANALÓG IRÁNYÍTÁSSAL VÉGRE PONTOS ÉS FAIR
- 02A PÁLYÁK TÖKÉLETESÍTÉSE HOSSZÚ TÁVON IS LEKÖT
- 03EGYEDI, MÁIG UTÁNOZHATATLAN ARCADE KIHÍVÁS
KRITIKUS_HIBÁK
- 01GYENGE MINIJÁTÉKOK
- 02FŐELLENFELEK MEGTÖRIK A TEMPÓT
- 03FURCSÁN KORLÁTOZOTT ONLINE RANGLISTÁK






























