Mother Russia Bleeds

A klasszikus recept, csak egy kicsit disszonáns

A történet annyira egyszerű, hogy akár egy régi kémkedős film is beleillene: egy szennyes orosz börtönből kell kiszabadulnunk, miközben különböző drogok hatása alatt verekedünk magunk keresztül az ellenfeleken. A főszereplők, négy drogfüggő bűnöző, akik mindegyike valamilyen különleges képességgel bír, mondjuk gyorsaság, erő, vagy valami köztes képesség, nem egy lecsiszolt karakter, de legalább az elvetemült, kemikáliákkal doppingolt őrület jól passzol a sztorihoz.

A harc mechanikája nem hoz újdonságot. A Mother Russia Bleeds pontosan azt csinálja, amit egy klasszikus verekedős játéktól várnál: ütünk, rúgunk, fegyverekkel püfölünk, aztán minden ellenfelet legyűrünk, ami az utunkba kerül. A játékban található újítás, a Nekro nevű drog, amivel egészségügyi töltethez vagy erősebb támadásokhoz juthatunk, igazából nem több, mint egy újabb üres mechanika. Képzeljük el, hogy a jó öreg Streets of Rage fegyverekkel, de néhány extra "mérgezett" pofonnal dobja fel a dolgokat.

Mi a baj a játék hangulatával?

Az, hogy a Mother Russia Bleeds teljesen sötét és nihilista hangulatú, nem is lenne annyira baj, ha nem tűnne úgy, hogy csak azért lett ilyen, hogy "felnőttes" legyen. Az a fajta szomorú, elnyomott világ, amiben a drogok és a brutalitás uralják az embereket, valószínűleg több szempontból is megütheti a gombot azoknál, akik szeretik az ilyen "felnőtt" témákat. De valójában, valahogy az egész nem éri el a kívánt hatást. Míg egyesek szerint ez az agresszív, nihilista világ a "menő", én inkább úgy éreztem, hogy a játék csak próbálja túlteljesíteni a “felnőtt” szintet, amitől a "komplexitás" inkább csak átcsapott a semmitmondóban.

A közösségi élmény, ami nem menti meg

A játék kooperatív módja minden bizonnyal a legszórakoztatóbb aspektusa. A lehetőség, hogy három barátoddal közösen küzdjetek végig egy-egy pályán, elég vonzó, és a Nekro mechanikát is jól ki lehet használni itt, hogy visszanyerjük a legyőzött társakat. De ha igazán őszinte akarok lenni, akkor ezek a közös harcok is inkább egyhangúak. Igen, vicces, amikor mindannyian egyszerre püföljük a zombikat, de a harcok ismétlődése és a mechanikák kiszámíthatósága végül mindent elront.

Bár a játék próbálja felkeverni a dolgokat egy-egy új pályával vagy főellenséggel, az egész játék inkább egy elnyújtott gombnyomás-verseny, ahol csak a fizikai megterhelés az, ami kicsit feszültséget kelt. Egy idő után kezdtem azt érezni, hogy minden egyes pálya ugyanaz: valami új ellenség, ugyanaz a módszer.

Ami működik, de mégis fárasztó

A Mother Russia Bleeds tehát egy technikailag jól elkészített verekedős játék, amely megpróbálja a régi 2D-s verekedős műfajt felújítani egy elég sötét, felnőtteknek szóló hangulattal, de alapvetően nem tesz semmi újat a műfajban. Hiába próbálkozik a játék kreatív újításokkal, végül sokszor inkább csak megfáradt a végeredmény. Azoknak, akik egy régi verekedős játékra vágynak, és imádják a grunge-os hangulatot, biztosan van benne élvezet, de a modern játékosoknak vagy azoknak, akik igazi újítást keresnek, nem lesz sokáig tartó élmény.

Pozitívumok

• Az autentikus 2D verekedős élmény
• Kooperatív mód szórakoztató, ha barátokkal játszol
• Az egyedi Nekro mechanika hoz egy kis színt a játékmenetbe

Negatívumok

• Túl sötét és túlságosan nihilista hangulat
• Hiányzó újítások a játékmenetben
• Ismétlődő harcok, amelyek hamar unalmassá válnak
• A túlzottan agresszív "felnőtt" hangulat nem mindenki számára vonzó