StarBlox Inc.

Mi is ez valójában?

A StarBlox Inc. egy olyan játéknak tűnik, ami minden bizonnyal az első pillanatban el fogja érni azt a határt, amitől csak egy hajszálnyira lesz a tökéletes őrület. A játékmenet alapja egyszerű, mint egy faék: egy arénában kell összecsapnod az ellenfeleiddel, akik nemcsak a pofonokkal fognak szórakoztatni, hanem Tetris-szerű blokkokat is dobálnak, amiket be kell illesztened a saját rakétádba.

A lényeg, hogy nem elég egyszerűen felrakni a blokkot – azokat összekötni kell szín szerint, és minél gyorsabban megoldani a feladványt. Mindez közben persze az ellenfél szétveri a fejed, hogy megakadályozzon ebben. Egyesek szerint zseniális, mások szerint totális őrület, ami csak arra jó, hogy az idegeidet felőrölje.

A játékmenet és a fejedelmi káosz

Amikor először belekezdesz a játékba, nem mondom, hogy könnyen megy minden. Nem, a játék azonnal megmutatja, hogy egy egyszerű Tetris-puzzle-t elég nehéz úgy megoldani, hogy közben valaki a fejedre szórja a legnagyobb kockákat, amiket éppen nem használsz. A játékmenet tempója gyors, talán túl gyors is – mindent azonnal kell reagálnod, és az irányítás nem mindig segít, hogy mindent egyszerre megoldj.

A legnehezebb, hogy nemcsak a blokkok elhelyezésére kell figyelned, hanem arra is, hogy mindent színek szerint összekapcsolj. Egy ilyen játéknál már régóta nem az a kérdés, hogy az irányítás jó-e, hanem hogy te vagy-e elég ügyes ahhoz, hogy a legmegfelelőbb pillanatokban végezz egy-egy dobással. Ez az a rész, ahol igazán belép a "frusztráló, de szórakoztató" dinamika, amit ritkán látunk más játékokban.

Karrier mód – és az örök harc a rakétádért

A játékban egy űrcégnél dolgozol, a StarBlox-nál. Az egész helyzet úgy van felépítve, hogy a blokkjaid szállítmányként funkcionálnak, amiket el kell juttatnod a rakétádba. Ez a keret egyébként egy jól megalkotott háttér történetet ad a játéknak, ami nemcsak szórakoztató, hanem teljesen indokolt, hogy miért is mozognak a blokkok az arénában.

A karrier mód közben egy-egy bolygótól a másikig utazol, és minden új szinten más típusú blokkokkal és feladatokkal találkozol. Van, hogy egy rakétát kell tökéletesen összeszerelned, míg máskor csak a színeket kell összekapcsolnod. Az ötlet egyszerű, de az a pillanat, amikor mindent helyére raksz, valóban nagy örömet okoz. Ha szereted az ilyen agytornásztató feladatokat, akkor ez a játék nem fog csalódást okozni.

Túl sok a zűrzavar, de megéri

A legnagyobb probléma talán az, hogy a játékmenet túlságosan túl van bonyolítva. Képzeld el azt a helyzetet, amikor próbálsz egy blokkot elhelyezni a rakétádban, miközben a tét nemcsak a puzzle helyes megoldása, hanem az is, hogy ne lökjenek bele az incinátorba. Szerintem valahol itt van a legnagyobb törés, hogy az egész élmény kicsit kaotikus lesz, és nem mindenki fogja tudni átlátni a dolgokat.

A játéknak van egy-két izgalmas pillanata, amikor úgy érzed, hogy az utolsó pillanatban, egy jól irányzott blokkdobással átvered az ellenfelet, de valószínűleg sokan elakadnak majd a kezdeti frusztrációkban. A túl sok dologra kell figyelned egyszerre egy kicsit zavaró, és néha úgy érzed, hogy a játékmenet már túl sok, mint amit egyszerre át tudsz vinni.

A humor és az AI – kicsit GlaDOS-érzés

Amit viszont nem lehet nem észrevenni, az a játék humora. Az AI, ami a játékon végig vezet, igazi GlaDOS érzést kelt – persze, gyilkolás nélkül. Az egyes szinteken pedig a portálok is megjelennek, ami szép kis tisztelgés a Valve klasszikusa előtt. Az egész hangulat olyan, mintha egy személyes projekt szülötte lenne, amiben a fejlesztők beleadták szívüket és lelküket, és jól is tették. Az ilyen kis utalások még inkább személyessé teszik a játékot, és azért elismerem, hogy nagyon jól van csomagolva.