SCHiM

Bevezetés – Egy árnyék, ami nem akar belevágni a pörgésbe

A SCHiM egy 3D platformer, ami igazán friss szellőt hoz a műfajba, bár nem feltétlenül a szórakoztató szempontok mentén. A játék alapja egyszerű: egy árnyékbéka szerepében kell végigugrálni a világon, hogy visszatalálj a gazdádhoz, akit egy váratlan élethelyzetben elveszítesz. Az alapfelállás akár érdekes is lehetne, de hamar rájössz, hogy a játék inkább a szép, minimalista grafikájára és a nyugodt atmoszférájára koncentrál, mintsem a játékmenet dinamikájára.

Játékmenet – Ugrálás árnyékról árnyékról, de miért?

A játékmenet alapvetően egy elég egyszerű feladatra épít: ugorj egyik árnyékról a másikra, hogy elérd a célodat. Az irányítás működik, a mozdulatok simán mennek, és a különböző mechanikák, mint például az árnyékba ugrás vagy az objektumok aktiválása, elég szórakoztatóak is lehetnek. A probléma ott kezdődik, hogy hiába van egy szép, szimpatikus alapmechanika, hamar repetitívvé válik. A bolygók, a feladatok, a mozdulatok szinte mindegyike újra és újra ugyanazokat a köröket futja.

Például az egyik pályán próbálsz átjutni egy közlekedési lámpán, amit zöldre kell állítanod, hogy átugorhass egy autó árnyékán. Ezt követően jön egy másik szint, ahol ugyanezt csinálod, csak most egy építkezés sziluettjeit kell jól elrendezned. A problémám nem azzal van, hogy ezek az ötletek nem szórakoztatóak – hanem azzal, hogy túl ritkán változnak, így minden új szint egyre inkább a már megismert mechanikák egyszerű ismétlése lesz.

Progreszszió – Inkább grind, mint igazi fejlődés

A fejlődési rendszer meglehetősen mélynek tűnik, de sajnos azt veszem észre, hogy inkább csak egy szükséges malomkőként működik, amit pörgetni kell. Az, hogy egyes objektumok és árnyékok aktiválásával új képességeket szerzel, alapvetően érdekes, de mivel a játékmenet többsége inkább az egyszerű ugrálásról és a túlélésről szól, a statisztikák vagy a bónuszok nem igazán nyújtanak új élményeket. A SCHiM sokkal inkább a pihentető hangulatra összpontosít, mintsem a valódi játékmechanikai fejlődésre.

Grafika – Minimalista varázslat, de ami mögötte van...

A grafika kétségtelenül az egyik legerősebb pontja a játéknak. A két színű, minimalista stílus rendkívül vonzó, és a háttérek, épületek, sétáló emberek mind szép harmóniában dolgoznak együtt, hogy egy igazán nyugodt és pihentető atmoszférát teremtsenek. Az animációk simák, a karakterek mozgása könnyed, és a világ tényleg olyan, mintha egy művészi vászonról kelt volna életre.

A probléma viszont az, hogy bár a látvány lenyűgöző, túl sokáig nézni ugyanazokat a környezeteket egyszerűen elnyomja a játék élményét. Az élettel teli városok és a részletes, de üres világok nem elégítik ki a kíváncsiságot, és bár a hangulat szép, a játékélmény folytatása során már csak a technikai hiányosságokkal kell szembenéznünk.

Záró gondolatok – A nyugodt felfedezés, ami nem tud kiteljesedni

A SCHiM egy érdekes próbálkozás a 3D platformer műfajában, ami egy szép, művészi élményt ad, de sajnos nem képes az izgalmat, a kihívásokat és a valódi szórakozást sem biztosítani. A játékmechanika működhetett volna egy dinamikusabb, pörgősebb élményben, de így inkább egy megnyugtató, de végül elfelejthető kaland marad. Ha valami egyedire vágysz, ami igazán elgondolkodtat és különbözik a megszokott platformerektől, akkor talán a SCHiM egy jó választás lehet, de ha a szórakoztatás a cél, akkor valószínűleg más játékot érdemes választani.