Agatha Knife

Az Agatha Knife egy olyan kalandjáték, amely fekete humora mellett mélyebb, filozófiai kérdéseket feszeget – persze úgy, hogy a szemed előtt egy kis hentesbolt és egy gyilkos vallás születik. Ha egy kicsit is elgondolkodtál azon, hogy milyen lenne, ha az egyházakat egy hentes lány alapítaná, hát, most ne keresgélj tovább.

Játékmenet: Tökéletesen borongós kaland

Az Agatha Knife játékmenete a klasszikus point-and-click kalandok stílusában építkezik, de nem csupán az a cél, hogy az aktuális feladatokat megoldjuk. Az egész történet egy kislány, Agatha szürreális vallásalapító kalandjait meséli el, miközben igyekszik meggyőzni az állatait a saját vágóhídi eszméiről. A játék felépítése egyszerű, a legtöbb időt a környezet felfedezésére, beszélgetésekre és a különböző tárgyak összegyűjtésére fordítjuk. A háttérben mindig ott van az a fura érzés, hogy bár egy szórakoztató kis játékot pörgetünk, a mélyebb mondanivaló elég zűrös. Az, hogy Agatha egy vallást alapít, miközben a hentesboltban él, egy olyan fura kontrasztot hoz, amit nem lehet könnyedén figyelmen kívül hagyni.

A játékmenet klasszikus kalandjátékos elemeken alapul: beszélgetések, tárgyak kombinálása, és az egész történet végig egy olyan jól megírt szövegre épül, ami sokkal inkább a helyzetkomikumra épít, mintsem mély filozófiai elmélkedésekre. Az egész egyszerűen szórakoztató. A feladványok nem túl bonyolultak, nem okoznak fejfájást, de elég érdekesek ahhoz, hogy végigvezessenek minket Agatha őrült kis kalandján.

A humor: A fekete humor királynője

Az egész játéknak az egyik legnagyobb erőssége a fekete humor. Agatha személyisége tele van ellentmondásokkal – egyidejűleg gyengéd és kegyetlen, szeretetteljes és brutális. És a játék ezt minden egyes pillanatban a felszínre hozza. A cutesy grafikák és a furcsa történet kombinációja végigpörög a játékban, amit az istenítettem, vicces dialógusok tesznek még szórakoztatóbbá. A szövegek, amik az egész kalandot alátámasztják, egyszerűen annyira jól vannak megírva, hogy nem lehet nem nevetni rajtuk, és közben mélyebben gondolkodni, hogy mennyire szatirikusan átitatott az egész történet. Különösen a párbeszédek, amik a felnőttek és Agatha közt zajlanak, szórakoztatóan kínosak és egyben szellemesek is.

A történet: Elgondolkodtató, de nem forradalmi

A történet maga izgalmas, de nem megy túl mélyre. Agatha vallásalapítása és a szellemi kérdések körüli felfedezése valójában egy szórakoztatóan szatirikus képet ad a szervezett vallásról, de egy idő után a játék kissé visszafogottá válik. A történetben nincs igazi mélyebb filozófiai mondanivaló, inkább csak egy szórakoztató, groteszk ábrázolás a társadalmi normák és a vallásos eszmék ellen. Szóval ha valaki arra számít, hogy komoly, éles kritikákat kapunk, akkor talán csalódni fog.

A grafika és irányítás: Kellemes és elérhető

A játék vizuálisan rendkívül vonzó, a rajzolt, képregényszerű stílus jól illeszkedik a játék sötét humorához. Az egész hangulata nemcsak a történetet, hanem az egész játékélményt szépen aláfestette. Az irányítás egyszerű, és bár a jobbra-balra mozgatás és a kurzor használata egyeseknek talán nem lesz a legkényelmesebb, a tapipad támogatás mindent segít. Külön kiemelném, hogy a történet szövegei jól olvashatóak, és bár egyesek számára a kézi módú irányítás kényelmesebb, az alap vezérlés is jól működik a Switch-en.