Mugen Souls Z

Bevezetés: Őrült ötletek, de még őrültebb megvalósítás

A Mugen Souls Z egy olyan RPG, amely mintha mindent bele akarna tenni. A történet szinte már egy szürreális vígjáték, amit a legnagyobb anime klisékkel tálalnak. A főhős, Chou-Chou, egy olyan istennő, aki egy új világot akar meghódítani, de előtte el kell veszítenie minden hatalmát. Aztán jön a sok új karakter, és egy halom szöveg, amitől már az első órák után elgondolkodik az ember, hogy vajon miért is kezdte el ezt az egészet.

A játékmenet: Harc, harc és még több harc

A játékmenet nagy része a harcok körül forog, amelyek egy jól ismert stratégiai-rpg alapokra építenek. A csaták során a karakterek mozgathatóak a térképen, és a különböző kristályok segítségével buffokat és debuffokat aktiválhatunk, de valahogy az egész túl lassú, hogy igazán élvezni lehessen. A harcok iszonyatosan hosszúak tudnak lenni, és bár az alapötlet jól hangzik, hamar kiderül, hogy túl sok időt pazarolunk a minimális mozgásokra. A rendszer elméletben szórakoztató lenne, de a végén inkább csak idegesítő, hogy egy-egy szimpla támadáshoz is órákra van szükség.

A játékban az egyik fő jellemző, hogy az egyes karakterek erősségei és gyengeségei nagyon különböznek, ami biztosítja, hogy minden harc egyedi legyen. Azonban a harcok sokszor egyszerűen túl gyorsan elnyúlnak, és nincs elég izgalom, hogy fenntartsa az érdeklődést. A legjobb karakterek fejlesztése és a crafting rendszerek nyújtanak némi szórakozást, de ha nem vagy hajlandó órákig grindolni, akkor nagyon gyorsan kimerül a játék.

Történet és dialógus: Egy nagy szöveghegy, ami elnyomja a játékélményt

A Mugen Souls Z története úgy hat, mintha valaki megpróbált volna egy anime-sorozatot készíteni, de a fontos részeket figyelmen kívül hagyta. A játékban számtalan karakter tűnik fel rövid időn belül, de mindegyikük teljesen lapos és egyáltalán nem elég érdekes ahhoz, hogy figyelmet kapjanak. Még akkor is, ha valójában próbálnak egy-egy humoros vagy érzelmes jelenetet behozni, azokat elnyomja a túlzott szövegáradat. Az egész játék többet foglalkozik a karakterek közötti párbeszédekkel, mint magával a játékmenettel, és ez sajnos az élményt rontja.

A történeti szál egyébként borzasztóan elnyújtott. Az első órákban, amikor még semmi nem történik, csak olvasod a hatalmas szövegeket, könnyedén elmehet a kedved a játéktól. A dialógusok egy idő után teljesen elvesztik a varázsukat, és bár a karakterek viccesek lehetnek, sajnos túlságosan sokáig maradnak egy helyben.

Vizuális élmény: Képileg nem túl vonzó

A grafika a Mugen Souls Z-ben nem az a szuper modern dizájn, amit manapság elvárnál, és valahol egy 10 évvel ezelőtti korszakot idéz. Az aranyos karakterek egyértelműen egy moe stílusú dizájnt követnek, amit a japán játékokban megszokhattunk, de a látvány nem igazán jön át teljes mértékben. Az anime stílus szép lehet, de a túl sok statikus háttér és a hosszú cutscene-ek csak még inkább aláássák a szórakozást. Az egyes harcok stílusosak, de mivel nem tudod igazán megkülönböztetni a karaktereket az egyszerű grafikai háttérben, egy idő után mindent monoton képként látsz.