XEL

Miért Zelda, miért sci-fi?

Az alapötlet egész jó. A XEL egy sci-fi alapú akció-kalandjáték, amely nyilvánvalóan a Zelda-szériából merítette legjobb elemeit, kezdve az isometrikus 3D világban való felfedezéssel, a harccal és a rejtett titkok keresésével. Az alapkonfliktus a következő: Reid, egy űrhajós pilóta, aki egy ismeretlen bolygón kényszerleszállást hajt végre, anélkül, hogy bármit is tudna a múltjáról. Ott találkozik Chapbal, egy titokzatos robotkísérővel, aki segíti őt abban, hogy felfedezze a világot és elinduljon a történetben.

Az egész világ gyönyörű, tele élénk színekkel és a természet visszahódította az űrbeli technológia maradványaival. Az egyes területek mindegyike különböző, de összességében a felfedezés és a kincskeresés érzése ott van – legalábbis akkor, amikor nem akadunk meg a technikai hibák miatt.

Játékmenet – Nem teljesen Zelda, de majdnem

A XEL leginkább a klasszikus Zelda-játékok struktúráját követi, ami egyértelműen a rajongóknak szól. Reid fejlődik a játékmenet során, új képességeket szerezve, mint a Time Core, amivel a múlt és jelen között tud váltani, hogy megoldja a különböző rejtvényeket. A harcrendszer elég egyszerű, a kardot és a pajzsot folyamatosan fejleszthetjük, és több szórakoztató elem is akad, mint a tábortüzeknél főzött ételek, amelyek növelhetik a staminánkat vagy a HP-t.

Az irányítás a harcban egyszerű, de igazából nem jön át a Zelda játékok által megszokott mélység. A harcnál inkább egy-egy minta felismerése és az abban való elmozdulás a feladat. A problémák akkor jönnek, amikor a harc hevében a képernyőn egyszerre több ellenség is feltűnik, és akkor a Switch hardverje nem igazán tudja tartani a lépést.

Technikai gondok – Az igazi szörnyek

Miután belépünk a játék világába, a legelső dolog, ami feltűnik, hogy a grafika – bár szép és színes – nem fut rendesen. Az objektumok lassan töltenek be, ami zökkenti ki a játékosokat a felfedezésből, és a legrosszabb, hogy a frame rate is csúnya hibákba ütközik, különösen a több ellenség közötti csaták során. Az animációk is lassúak, a textúrák nem töltődnek be rendesen, és néhány karakter egyszerűen kiúszik a vágóképből. Az irányítás és a látvány sokszor teljesen elvonja a figyelmet a játék élvezetéről, és inkább csak bosszantóvá válik.

A legnagyobb problémát az okozza, hogy bár a világ valóban érdekes és van benne potenciál, a technikai hibák miatt nem tudjuk teljesen élvezni azt. A kamera távolsága is furcsa, és a harcoknál nem igazán érzünk semmit a karakterek közötti súlyozott különbségekből. Szerintem nagyon hiányzott a lehetőség, hogy a kamerát közelebb húzzuk az akcióhoz, hogy jobban lássuk a részleteket és az ellenségeket.

A játék ígéretei és a valóság

Az XEL igazi szórakozást ígér, de valahogy nem tudja teljesíteni mindazt, amit elvárhatnánk tőle. Az időalapú rejtvények remek ötletnek tűnnek, és a világ története is érdekes, de amikor a technikai hibák folyamatosan elrontják az élményt, akkor az egész valahogy nem jön össze. Az alapötlet ott van, és a karakterek is szórakoztatóak, de valahogy nem érzem azt, hogy teljesen ki lett volna aknázva a benne rejlő potenciál.

Értékelés: 5 / 10 - Átlagos

Az XEL egy ígéretes sci-fi Zelda-hommage, amelynek van egy jó alapötlete, de a technikai hibák és az irányítási problémák elvonják a figyelmet az élvezetről. Ha a fejlesztők képesek lesznek javítani a hibákat, akkor akár egy klasszikus is lehet belőle, de a jelenlegi állapotában csak egy elmaradt lehetőség.