Az *Atelier* sorozat mindig is tudott valamit, amit más JRPG-k nem: egy-egy csendes, ám annál bájosabb világot építeni, ahol a magad kis tempójában fedezheted fel a titkokat, készítheted el a legkülönfélébb főzeteket és küzdhetsz meg a helyi szörnyekkel.

Atelier Ayesha: The Alchemist Of Dusk DX
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Jó
Az Atelier sorozat mindig is tudott valamit, amit más JRPG-k nem: egy-egy csendes, ám annál bájosabb világot építeni, ahol a magad kis tempójában fedezheted fel a titkokat, készítheted el a legkülönfélébb főzeteket és küzdhetsz meg a helyi szörnyekkel.
Az Atelier Ayesha: The Alchemist of Dusk DX pedig tökéletes belépő a sorozat világába, főleg ha eddig még nem merültél el ebben a lassan kibontakozó, színes és varázslatos univerzumban.
Mi történik, ha egy alkimista elindul egy kalandra?
A történet egy viszonylag egyszerű alaphelyzetből indul: Ayesha, egy fiatal alkimista, akinek a nővére, Nio eltűnt. Miután Ayesha egy különös vízióval találkozik, és megismerkedik a titokzatos Keithgriff Hazeldine-nel (hát, mit ne mondjak, elég menő név!), elindul, hogy kiderítse, mi történt a nővérével. A játék központjában tehát egy személyes kaland áll, nem egy hatalmas világmegváltó küldetés.
És bár a sztori alapvetően nem forradalmasítja az RPG műfajt, szépen felépíti Ayesha karakterét és az ő világát. A cél, hogy megtudd, mi történt Nióval, miközben felfedezed Ayesha alkimista képességeit. Itt van tehát egy kis időnyomás is, hiszen három évet kapsz a történet lefolytatására, de ne aggódj, a játék kifejezetten laza e téren. Az idő csak akkor fog igazán korlátozni, ha túlságosan lassan haladsz, de ha ügyesen pörgeted, nem lesz igazán akadály.
Az alkimista munka – Szórakoztatóan addiktív
Ha valami igazán kitűnik az Atelier Ayesha mellett, az a alkímia rendszere. Na, itt kezdődnek a dolgok igazán érdekes módon. Míg a harcok egyszerűek és a világ felfedezése is elég korlátozott, a lényeg itt a főzögetésben van: különböző hozzávalókat gyűjtesz, majd azokból varázslatos főzeteket, eszközöket és egyéb hasznos dolgokat készítesz. A játék során egyre komplexebbé válik a rendszer, így mindig új dolgokat tanulsz meg, miközben az alkimista műhelyben pörög a munka.
Bár a harcok nem igazán bonyolultak, könnyedén elsajátíthatóak, az alkimia szinte bármikor új ötletekkel tud meglepni. Az alapok gyorsan jönnek, majd szépen lassan megérted, hogyan lehet a különféle hozzávalókat kombinálni, hogy mindent elkészíthess, amire szükséged van. Az egyes alkímiai fázisokkal egy-egy új felfedezés olyan, mint egy kis ajándék, ami mindig rávilágít, hogy miért érdemes újra és újra belevágni a munka sűrűjébe.
A történet és a karakterek – Ayesha és társai
Ayesha egy elég aranyos karakter, de őszintén szólva néha kicsit túl naiv és feledékeny, főleg a korábbi játékok erősebb szereplőihez képest. De a jó hír, hogy nem ő az egyetlen, aki a középpontban van. A játékban helyet kaptak erősebb női karakterek is, mint Marion, Wilbell, Odelia és Linca, akik mind más-más céllal és háttérrel rendelkeznek, és jól illeszkednek a történetbe. Az ő fejlődésük is szép ívet alkot, ami különösen jó hír azoknak, akik szeretik, ha egy RPG karakterei jól megírtak és valóságos motivációval rendelkeznek.
A szinkronszínészek munkája is kiemelkedő, bár nem teljes körű szinkronizálásról van szó, ami egy kisebb csalódás lehet. Azonban, ahol van szinkron, ott igazán élvezetes, és jól hozzák a hangulathoz passzoló karaktereket.
Harc és felfedezés – Klasszikus, de szórakoztató
A harcrendszer egyszerű és gyors, ami nem is baj, mivel nem ez a játék erőssége. A csapatod tagjai mozgathatók a harcban, így képesek gyors támadásokat végrehajtani, vagy akár védeni egymást. A támadások és a különféle varázslatok igazán szórakoztatóak, és bár nem egy stratégiai mélységet ígérnek, a gyors és pörgős harcok kellemes szórakozást nyújtanak.
A felfedezés viszont egy kicsit kisebb skálájú, mint amit egyes játékosok várhatnak egy JRPG-től. Nincs hatalmas nyitott világ, amit bejárhatsz; inkább egy összefüggő, kisebb helyekből álló térképen mozogsz, ahol a harc és az alkimia a fő vonzerő. Azonban ez a szorosabb világ, amit a játék felkínál, sokkal intimebb érzést ad, mint egy hatalmas, üres tér.
A grafika és teljesítmény – A Switch-en is megállja a helyét
Az Atelier Ayesha grafikája még a 2012-es megjelenését követően is szépen megállja a helyét. A karakterek, helyszínek, szörnyek és harci effektek mindenhol jól mutatnak, és a Switch kézikonzol módban különösen jól teljesít. Igaz, hogy a nagyobb falvak és városok hátterei elárulják, hogy egy PS3-as korszakból származó játékot tartunk a kezünkben, de a pörgős játékmenet és az élénk színek kárpótolnak minket.
Ami a teljesítményt illeti, nem sok hiba van; a játék minden körülmények között simán fut, és a gyors utazás, valamint a párbeszédek gyors előreugrasztása segít abban, hogy mindig folyamatosan pörögjön a játék.
Összegzés: Miért ajánlott?
Ha szeretnél egy könnyed, mégis mély JRPG élményt, ahol a felfedezés és a kémia a középpontban van, akkor az Atelier Ayesha: The Alchemist of Dusk DX egy remek választás. A játék nem fogja túlterhelni a játékost a bonyolult harcokkal vagy a végtelen világokkal, de az alkimia rendszere és a karakterek szépen felépített története mindenkit képes lekötni. Azok számára, akik újra szeretnék fedezni a JRPG világát, de nem akarnak túl nagy falatot enni, ideális választás.
Kulcspontok
Pozitívumok
- Az alkimia rendszer mély és addiktív
- Erős női karakterek és jól megírt történet
- Könnyen érthető és élvezetes játékmenet
- A Switch port szép teljesítményt nyújt, különösen kézikonzolon
Negatívumok
- Ayesha karaktere néha túlságosan naiv és feledékeny
- A világ felfedezése nem olyan nyitott és nagy, mint egyes JRPG-kben
- A harcrendszer egyszerű, és nem ad mélyebb stratégiai lehetőségeket

























