Maria The Witch

Bevezetés

Nem túlzás azt mondani, hogy valahogy elég jó kis alapötlet állt a Maria the Witch mögött. De sajnos, amit a dizájnban és a vizuális stílusban eltaláltak, azt játékmenet szempontjából gyorsan elrontják. Az egész élmény olyan, mintha egy szórakoztató kis mobiljátékot próbálnának átültetni a konzolra, de mindent elfelejtettek optimalizálni. És mint mindig, ha a játéknak nem sikerül a legfontosabb dolgokkal, akkor nagyon gyorsan unalmassá és frusztrálóvá válik.

Játékmenet

A történet elvileg egy varázslatos kalandra invitál. Maria, a fiatal boszorkány, aki egy postai küldeményekhez kapcsolódó kalandra indul, miközben igyekszik megfékezni a gonosz Zaki és Mia dúót. Elvileg egy kis Flappy Bird típusú mechanika lett volna a játéknak, de az irányítás és a fizikák teljesen megbukták ezt a próbálkozást. Az irányítás rendkívül pontatlan, és gyakran teljesen ellentmond annak, amit a játéknak próbál bemutatni. Ahelyett, hogy a levegőben való repülés könnyed élvezet lenne, inkább egy folyamatos küzdelem a buktatókkal. A mozgás, amely valójában egy kicsit egy "loop de loop"-szerű irányítást igényel, szinte az összes fizikai alapot elveszíti, és csak a frusztrációt generálja.

A játékmenet alapvetően egyetlen mechanika köré épül: gyűjtsd össze a leveleket, és hozd el őket a biztonságos területre. Azonban a feladat közben minden akadály és mozgó ellenség tökéletesen idegesítő, és nem adják meg azt az érzést, hogy egy valódi kihívás előtt állnál. A játék során valódi fejlődést sem tapasztalunk, inkább a visszajátszásokat kényszeríti ránk, miután véletlenül nekiütközünk valaminek, amit az irányítás miatt nem tudtunk elkerülni. Aztán ott van a rendszer, amely folyamatosan visszavezet minket a tanulásra, mintha mi nem tudnánk már elsőre, hogyan is kell irányítani egy karaktert.

Vizuális megjelenés

A játék vizuális stílusára azért nem mondanám, hogy csúnya. A háttér elég szép, főleg a dokkolt Switch-en, de a dolog itt gyorsan megáll. Mikor közelebbről megnézed a világot, feltűnnek a kóbor szegélyek, amik azonnal elárulják a környezet silány minőségét. A karakterek ugyan aranyosak, de semmi olyat nem mutatnak, amit még ne láttunk volna a mobiljátékok világában. A színek szép pasztellek, de mindez nem elég ahhoz, hogy elfelejtsük a már említett hiányosságokat a játékmenetben.

A zene és hangzás

A zene? Hát, elég felejthető. A hanghatások inkább irritálnak, mint segítenek megteremteni a játék varázsát. A repetitív háttérzene és a Maria sikoltozásai már az első 10 perc után idegesítőek, nemhogy hosszú távon. Talán a mobilos verzióban nem tűnt fel, de itt a Switch-en szinte már bántóvá válik a monotónia.

Menü és irányítás

A menü és a navigáció borzasztóan lassú. A képernyőn lévő szimbólumok és a mozgás irányítása mind a hagyományos érintőképernyős funkciók nélkül kerültek át a Switch verzióba. Ez még elviselhető lenne, ha nem lenne olyan bonyolult az irányítás – például ahelyett, hogy a megfelelő gombot nyomnánk, a R és ZR gombokat kell használni a pálya újraindításához. Az egész játéknak van egy furcsa, régi mobilos érzése, amit nem sikerült jól konzolra átültetni.

Zárás

Sajnos, amit a játék elméletileg kínálhatott volna – egy varázslatos, elbűvölő utazás, tele varázslattal és szórakozással –, azt végül egy lapos, monotonná váló játékmenet és egy szinte elviselhetetlen irányítás öli meg. Az artstyle talán még megmenthetné, de még az is összezúzott a túlságosan egyszerű szinttervezéssel és a játékra való szándékos odafigyelés hiányával. Ha valami jónak tűnt, azt is annyira elrontják, hogy csak a frusztráció marad.