Lost Sphear

A Történet: Közhelyek, Amik Mégis Működnek

A Lost Sphear története igazi JRPG-klisé, és ezt nem feltétlenül bánom. A főhős, Kanata, egy árvaházban élő fiú, aki egy napon felfedezi, hogy képes visszaállítani a "elveszett" dolgokat – tárgyakat, embereket, helyeket –, mindezt egy különleges képességgel. Amint ez kiderül, Kanata és csapata elindulnak, hogy kiderítsék, mi okozza az elveszett világot, és hogy hogyan változtathatják meg a sorsot. A történet nem túl eredeti, de ez nem feltétlenül probléma, mert az egész elég jól van megírva ahhoz, hogy lekösse a játékost.

A karakterek aranyosak, és bár nem igazán hoznak túl sok újdonságot, elég szórakoztatóak ahhoz, hogy ne unjuk meg őket az első órák után. Az érzelmi hullámvasút, a kaland, a humor és a tragédia jól megférnek egymás mellett, és mi, játékosok, gyorsan rákattantunk a csoportra. A történet jól adagolja a meglepetéseket, bár nem minden fordulat volt meglepő, de működött.

A Harcrendszer: Modern, De Őszinte

A harcrendszer az I Am Setsuna rendszerére építkezik, de finomították, hogy izgalmasabb legyen. Minden karakternek van egy ATB-mérője, de itt jön a csavar: most már a harcosokat mozgathatjuk, hasonlóan a Xenoblade Chronicles 2-höz. A harci pozicionálás új lehetőségeket kínál, például hogy több ellenfelet is elérjünk egy támadással, vagy hogy elkerüljünk egy széles hatósugarú támadást. Az alapvető körökre osztott harcrendszer megmaradt, de a mozgás hozzáadása tényleg frissíti az élményt, és egy kis taktikai mélységet hoz a rendszerbe.

Emellett minden karakter rendelkezik egy "Momentum" mérővel, ami harc közben töltődik, és egy bizonyos szint elérésekor aktiválhatók különleges képességek. Ha a megfelelő pillanatban nyomsz egy gombot, akkor extra sebzést vagy éppen életerőt szívhatsz vissza. Az egész rendszer könnyen elsajátítható, de mélységet ad a harcnak, és kellő feszültséget teremt, különösen a gyorsabb ütemű csatákban.

Vulcosuit-ok: A Túlélés Mechanikai Oldala

A Vulcosuit-ok egy érdekes mechanikai újítást hoznak a játékba. A harcok későbbi szakaszaiban válhatnak igazán hasznossá, mivel a speciális mechák drámai módon megnövelik a karakterek erejét. Azonban ezek használata egy limitált "VP" pontot fogyaszt, amit csak nagyon lassan tölthetsz vissza, így nem használhatod őket folyamatosan. A játéknál sokkal több lehetőség lett volna ezen a téren, mert a Vulcosuit-ok használata egy idő után már nem is tűnik szükségesnek, hiszen a normál harcok ritkán igénylik őket. Kár, mert elég menő lenne többet is használni őket.

Karakterfejlesztés: Könnyen Kezdhető, De Nagyon Mély

A játék karakterfejlesztése nem egy bonyolult rendszer, de mégis van benne elég mélység. A klasszikus fegyverek és páncélok mellett most Spritnites nevű eszközöket is felszerelhetünk, amik lehetővé teszik, hogy különleges támadásokat végezzünk, vagy varázslatokat használjunk. Ráadásul egyes Spritnites passzív képességeket is adnak, ha elég Momentum pontot gyűjtünk. Az egész rendszer lehetőséget ad arra, hogy különböző harci stílusokat próbáljunk ki, és elég egyszerűen elérhetőek azok, akik szeretnék egy-egy karaktert személyre szabni.

A Lost Sphear egy másik egyedi rendszere az "Artifactek", amelyek a világ térképén található helyekhez kapcsolódnak, és egy-egy passzív előnyt biztosítanak a karaktereknek. Egy-egy új Artifact kiválasztása különböző előnyöket adhat a harcokban, így a stratégiai döntéseink során még több választási lehetőségünk van.

A Grafika: A Minimalista Művészet Kétélű Kardja

A grafikai megjelenítés visszafogott és minimalistább, mint amit a nagyobb címeknél megszokhattunk, de nem mindenki számára lesz vonzó. A helyszínek változatosak, és igazán szép pillanatok vannak, de a használt újrahasznosított eszközök és egyszerűsített modellek gyakran olyan érzést keltenek, mintha egy mobilos játékot pörögnénk. Különösen a kézikonzolos módon való játszáskor nem is annyira zavaró, de a játék talán többet kihozhatott volna magából vizuálisan.