Loop8: Summer Of Gods

Egy történet, ami ígéretes, de végül csalódást okoz

A játék alapötlete tényleg vonzó: Nini, a főhős, egy démonok által elpusztított űrállomás után tér vissza 1983 Ashiharába, és képes újraindítani az időt, hogy megakadályozza a Kegai nevű démonok támadását. Ez egy elég erős alap a sci-fi történethez, ami többek között a 13 Sentinels: Aegis Rim és a Gnosia hangulatát idézi. Azonban, bár a kezdeti történetfelvezetés izgalmas, a valódi tartalom hamar eltűnik.

A szereplők érdekesek lehettek volna, például a gépi lény, Machina, aki existenciális válsággal küzd, vagy Nanchi, az otaku, aki új életre vágyik, de valahogy mindegyikük karaktere kissé elhalványul. A történet, bár kedves, végül nem képes elkapni a játékos figyelmét, és nem hozza meg azt az érzelmi hatást, amit egy jó sztori adhatna. A karakterek közti kapcsolatok is túlságosan statikusak, nem sikerül igazán elmélyíteni őket.

A játékmenet: Egy izgalmas alap, amit sikerült elrontani

A Loop8 legnagyobb problémája, hogy hiába kínál klasszikus JRPG elemeket, a játékmenet túl sokat ismétel, és nem érezzük a valódi fejlődést. A játékosok úgy érzik, hogy folyamatosan ugyanazt a kört futják, mivel minden egyes alkalommal, amikor Nini és csapata meghal, az idővonal újraindul, és a játék ismét az elejéről kezdődik. Míg a roguelike elemek érdekesnek tűnhetnek, a valóságban nem igazán adnak visszajátszható értéket, mivel a történet és a karakterek interakciói mindig ugyanazok maradnak.

Az RPG harcrendszerben sem sok az izgalom: bár a csaták körülbelül Persona 3 stílusúak, a problémát az adja, hogy csak Ninit irányíthatjuk, a csapattársai pedig mesterséges intelligenciával küzdenek helyettünk. Amikor már a győzelemhez csak egy utolsó ütésre lenne szükség, és az AI hülyesége miatt újra elbukunk, a frustration szintje az egeket súrolja. A harcok csak akkor válnak igazán érdektelenné, amikor a véletlenszerű elemek és a checkpointok hiánya csak tovább növeli a játékos csalódottságát.

A grafika és a zene: Az egyedülálló stílus nem elég

A Loop8 egy szép játék, és ezt nem lehet elvitatni. Ashihara környezete gyönyörű, a karakteranimációk élesek és a harci animációk szinte moziélménynek hatnak. A dinamikus kameraállások és a különböző karakterek speciális támadásai látványosak, és a játék grafikai szempontból az egyik erőssége. Az animációk igazán magas színvonalúak, és a hangulatot a kiváló zene tovább emeli. Azonban mindez nem tudja pótolni a játék hibáit. Az egész stílus és dizájn jól van összerakva, de nem elég ahhoz, hogy elfeledtesse a játékmenet és a történet hiányosságait.

A végeredmény: Egy felejthető élmény

Mindezeket figyelembe véve, a Loop8 nem teljesíti be azt az ígéretet, amit a sci-fi, a JRPG és a roguelike elemek ötvözése adhatott volna. A történet hamar unalmassá válik, a játékmenet frusztrálóan ismétlődő, és bár a grafika és a zene nem rossz, egyszerűen nem tudják elfeledtetni a többi problémát. Az igazi potenciál ott van, de úgy tűnik, hogy nem sikerült azt kiaknázni.