Puzzle Adventure Blockle

Mi a fene ez a játék?

A Puzzle Adventure Blockle egy olyan puzzle-kalandjáték, ami nemcsak a fejedet, hanem a türelmedet is próbára teszi. Az alapfelállás szerint Kulu, a macska és Arika, az amnéziás istennő nekiindulnak a "Wonder Labyrinth" nevű világban, hogy összegyűjtsék a hét világ követ. Még a falu polgármesterétől is egy olyan beszédet kapnak, amivel a világuralomra vonulás már-már magától értetődőnek tűnik. Különös és abszurd az egész, de ahogy haladsz előre, valahogy magával ragad az egész őrült kaland.

A játékmenet – színtiszta logika, vagy valami több?

Ha játszottál már valaha olyan játékkal, ahol egy kis lépést is alaposan meg kell fontolnod, hogy a következő szintet teljesíthesd, akkor itt mindent megtalálsz. A játék lényege, hogy Kulu-t irányítva át kell vinned az egyes pályákon, miközben különböző akadályokat kell kikerülnöd, kulcsokat gyűjtesz, lépcsőkön mászol, és Arika segítségével forgathatod a világot. Az irányítás pofonegyszerű: a bal analóg karral mozgatod a cicust, a jobb karokkal pedig a világot forgatod. De ne tévesszen meg a szimpátikus alap: könnyű belesétálni a csapdákba, és nem árt néha egy kis visszavonás gombot is nyomni a hibák kijavításához.

Az igazi móka azonban ott kezdődik, hogy nem csupán egyszerűen megoldanod kell a pályákat, hanem tökéletesítened is. Az egyes szinteken három különféle kihívás is vár rád – ha mindet teljesíted, akkor még koronát is kapsz. Az összes követelményt nem lesz könnyű teljesíteni, főleg amikor már csúszós blokkok, rejtett ajtók, és elforgatható elemek is bekerülnek a képletbe. És persze ne feledkezzünk meg a visszapörgetés funkcióról sem, ami igazán hasznos, ha valami nem sikerül elsőre.

Mi jön be? És mi az, ami nem?

A játék legnagyobb erőssége, hogy sosem pihen – folyamatosan újabb és újabb mechanikákat vezet be, így nem is fogod észrevenni, mikor válnak igazán komplexé a dolgok. A pályák szépen fokozatosan nehezednek, és ezt a fokozatosságot, az apró részleteket a játék elején jól eltalálták. Ha sikerül egy-egy szintet teljesíteni, majd visszatérni és az összes csillagot és koronát megszerezni, egy-egy elégedett sóhaj elhagyja a torkodat – tudod, hogy sikerült valami igazán jót csinálni.

A zene is kellően pörgős és vidám, ami tökéletesen illik a játék szellemiségéhez, bár azt meg kell említeni, hogy az egyik zenei téma elég hamar idegesítővé válik, ha túl sokszor hallod. A grafika aranyos és színes, mintha egy anime világába csöppentél volna – ez viszont nem jelent semmiféle különösebben nagy meglepetést, hiszen egyértelmű, hogy az alkotók ezen a téren is szórakoztatni próbálnak, nem pedig valami komoly művészeti vízióval elárasztani a játékost.

Az egyetlen, ami miatt kicsit elbizonytalanodtam, az a történet. Az egész világuralom-dolog olyan erőltetettnek tűnik, hogy már-már idegesítővé válik. Az állandóan egymásnak feszülő karakterek, a túlzottan hosszú dialógusok csak lassítják a játékot. Az lenne a legjobb, ha a fókusz inkább a puzzlekre, mint a szövegelésre irányulna.