Joe Dever's Lone Wolf

A történet: A magányos hős

A Joe Dever's Lone Wolf nem egy szokványos szerepjáték. A főszereplő, Lone Wolf, a fantáziavilág Magnamund utolsó védelmezője, aki orkokkal, gonosz emberekkel és egyéb borzalmas lényekkel küzd, miközben próbálja megvédeni a népét és megoldani a saját személyes titkait. A történet az élő könyvek világából ered, ahol a választásaid és a döntéseid alapvetően formálják a sztorit. Az egész élmény egy kicsit olyan, mint amikor egy RPG-t és egy regényt próbálnak összeolvasztani, és bár nem hoz minden újítást a műfajban, a szórakoztatás nem marad el.

A játék mindent a történetre alapoz, ami folyamatosan bonyolódik, miközben a döntéseid újabb és újabb kihívások elé állítanak. Ki ne szeretne egy ilyen történetbe belecsöppenni, ahol nemcsak a csata, hanem a morális dilemmák is ott várnak rád? A kérdés, hogy egy rabot kiengedj-e, vagy hogy rejtve maradj, vagy támadj – mindezek mind nagy hatással vannak a történetedre, ami az egyik legszórakoztatóbb része a játéknak.

Játékmenet: Olvasás és harc, de másképp

A Lone Wolf harcrendszere egy igazi RPG élményt kínál. A játékban az taktikus csaták és a gyors döntéshozatal keverednek, és bár a harc alapvetően nem bonyolult, a helyes támadások és védekezések időzítése sokszor kulcsfontosságú. A harcok nem egyszerűen csak "nyomd le a gombot" típusú dolgok, hanem többféle támadást és gyors időablakokat kell kihasználnod, ami igazán dinamikussá teszi az összecsapásokat. Az egyetlen probléma, hogy a játékban időnként felbukkanó QTE (quick time event) szekvenciák egy kicsit elavultnak tűnnek, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a 2013-as mobilos megjelenésre építettek mindent. Mégis, ezek a részek összességében működnek, mert közelebb visznek téged a történethez.

A játék tehát interaktív fikció és RPG keveréke, ami egy igazán különleges élményt ad, főleg azoknak, akik szeretnek elmélyedni a történetekben. A harcok kellően pörögnek, de nem érződnek túl gyorsnak vagy elnyújtottnak, inkább a taktikai mélység és a döntések következményei dominálnak.

A Switch verzió: A felület kissé nehézkes

Bár a játék alapvetően szórakoztató, nem mentes a problémáktól. A legnagyobb baj, hogy a játék nem lett megfelelően optimalizálva a Switch-hez. A kontrollok kissé nehezen kezelhetőek, és bár a harcok során jól működnek, a menük navigálása a bal Joy-Con stickkel meglehetősen nehézkes. Az L és R gombok segítenek a történet előrehaladtával, de a menükben a görgetés túl lassú, és kifejezetten frusztráló, hogy nem tudsz gyorsan váltani az inventory képernyők között.

Ezen kívül az animációk és a betöltési idők sem tökéletesek. Bár a játék stílusa szép és az átmenetek színesek, a Switch-en való futtatáskor előfordulhatnak akadozások. Ha nem is válnak zavaróvá, azért érződik, hogy a port nem jött át tökéletesen.

A vizuális és hangélmény: A könyvben sétálunk

A játéknak az egyik legerősebb pontja a vizuális dizájn és a hangulat, amit a kézzel rajzolt grafikák, a lassan kibontakozó színek és az elképesztően szép piano alapú zene adnak. A stílus maga egyfajta könyvszerű élményt ad, ahol minden egyes tárgy, amit megérintesz, újabb emléket idéz elő. A karakterek arckifejezései és az animációk szép visszajelzéseket adnak a történethez, és így elég könnyen elmerülsz a világban.