Adventure Time: Pirates of the Enchiridion

(Adventure Time) talán az egyik legjobb modern mese, ami egyedülálló módon keveri a gyerekeknek szóló vicceket és érzelmileg érett témákat. De sajnos, ha videojátékot keresnénk a sorozat köré, akkor nem igazán hoz izgalmas meglepetéseket. A Pirates of the Enchiridion* sem kivétel. A játék lehet, hogy szórakoztató a sorozat rajongóinak, de az alapját képező játékmenet messze van a valódi kalandoktól, amiket elvárnánk egy kalózos RPG-től.

A történet: Új kaland, ugyanazokkal a karakterekkel

A sztori alapvetően hozza a sorozat hangulatát. Finn és Jake a szokásos módon belecsöppennek egy új kalandba, amikor a jégvilág megolvad, és az egész Ooo királyságot elönti a víz. Hogy mi történik ezután? Egy csónakot ragadva nekiindulunk, hogy felfedezzük a titkot, és megmentsük a világot. A kiindulópont izgalmas és illik a sorozathoz, de sajnos az utazás közben sokkal inkább érezzük azt, hogy a történet egy felesleges eszközként működik, nem pedig a valódi élmény kulcsaként.

A karakterek mind itt vannak, akik az eredeti sorozatban is szerepelnek, és ez nagy pluszpont, hiszen az őszinte és szórakoztató dialógusok nagy része a hangjukat használja. Az énekek, amelyek Finn és Jake kalózos dalai, jól illeszkednek a sorozat hangulatához, de valójában csak fokozzák azt az érzést, hogy a játék inkább egy animált epizód, mint egy igazi kalandjáték.

Játékmenet: Lapos kaland, könnyed harc

A Pirates of the Enchiridion alapjában véve egy körökre osztott RPG, de annyira egyszerű, hogy az már majdnem unalmas. A harc alapvetően a szokásos támadásokra épít: van pár alapmozdulat, egy kis varázslat, és minden szereplőnek van egy limit break-szerű képessége. Az energia közös, tehát ha egy karakter kihozza a legerősebb támadását, az mindent elmond a harcrendszerről: semmi különös. Az egész rendszer könnyed, de éppen ezért nincs is benne igazi kihívás.

A harcok nem igazán adnak izgalmat, mivel egyszerűek, és nem különböznek a többi hasonló RPG-ből. A karakterek közötti dinamika ugyan szórakoztató lehet, de alapvetően mindegyiküknek ugyanazok a támadásai, és az egész harcok inkább csak egy-egy rutin elemeiként működnek. Kivételesen csak akkor van izgalom, ha sikerül igazán jól időzíteni a támadásokat, de még így is hiányzik az igazi mélység.

A világ és a térkép: A csónakból még túl sok a monotonitás

A nyílt világ, amit felfedezhetünk, egészen érdekes, de sajnos hamar rájössz, hogy az egész inkább csak egy eszköz a történethez, semmint egy valódi kalandhelyszín. A csónakunk a legfőbb járműnk, és bár elméletileg az egész világot felfedezhetjük, valójában a helyek között csupán egy-egy ugrálás van, amit nem igazán érezni dinamikusnak. Az egész olyan, mintha egy nagyobb világot csupán díszletként használnának, és igazából a központi célok közötti ugrálás nem adja azt a szórakozást, amit egy igazi kalózos játék nyújthatna.

A térképek meglehetősen szegényesek, és mivel a navigáció alapvetően nagyon egyszerű, hamar unalmassá válik a túrázás, mert szinte minden hely ugyanúgy néz ki. A navigálás nem okoz gondot, de egy idő után már nem találjuk olyan izgalmasnak.

A grafika és a hangulat: Színes, de nem túl változatos

A grafika kellemes, de nem hoz semmi különöset. Az animációk szórakoztatóak, a karakterek jól néznek ki, de mindezek egy idő után egyhangúvá válhatnak. A színes, vidám világ jól illik a sorozat hangulatához, de a térkép monotóniájával és az állandó ismétlődésekkel hamar kifogy a frissesség.

A zene, mint mindig, kiválóan hozza a sorozat hangulatát, de sajnos a játékmenet olyan egyhangú, hogy a háttérzenék sem tudják igazán felrázni a dolgokat. A harcok, a felfedezés és az ismétlődő küldetések között a hangulatot az animációk, a karakterek és a zenék képesek feldobni, de nem igazán hoznak semmi meglepőt.

A végső értékelés: Kalózkodás, amit már ununk

Összességében a Pirates of the Enchiridion szórakoztató, ha a Adventure Time rajongója vagy, de ha valami többre vágysz, akkor könnyen csalódhatsz. Az alapvető játékmenet elég egyszerű ahhoz, hogy még a legkisebb RPG-rajongók is könnyen elinduljanak, de sajnos nem kínál semmi különöset, amitől igazán felejthetetlenné válna. Az elavult harcrendszer, a monoton felfedezés és a hiányzó kihívások miatt az élmény nem igazán marad meg hosszú távon.