Inertial Drift

A drift új dimenziója

A játék lényege a drift, de nem úgy, ahogy azt megszoktuk. Az Inertial Drift egy igazán különleges irányítást vezetett be, amit nem elég csak az analóg karral csinálni. A bal kar, azaz a kormányzás, elég finoman reagál, így a legszorosabb kanyarok is igencsak próbára tesznek. Ha a hagyományos bal joystick-kal próbálkozol, csak épp annyit fogsz elérni, hogy folyamatosan a falnak csapódsz. Na de itt jön a csavar: a jobb joystick, amit a játék Drift Stick-ként emleget, kulcsfontosságú. Ezzel a jobb joystick-kal irányíthatod az autó elcsúszását, miközben a bal karral módosíthatod az intenzitást és az irányt. Hogy mindez hogy működik a gyakorlatban? Hát, mondjuk úgy, hogy órákba telik, mire ráérzel a trükkre.

De amikor végre összeáll a kép, akkor minden egyes sikerélmény, minden egyes hibásan kivitelezett kanyart követően egy olyan érzést kapsz, ami tényleg megéri a fáradozást. Az a pillanat, amikor végre sikerül egy szoros hajtűkanyart úgy megcsinálnod, hogy nem csapódsz a falnak, eléggé megemeli az adrenalin-szintet. Olyan sikerélmény, amit a legtöbb más versenyjátékban nem kapsz meg, mert ott a drift inkább egy időzített mozdulatsor, itt pedig egy igazi, érzékeny és precíz irányításról van szó.

A játékmódok egy új verseny-élményért

Az Inertial Drift nem próbál meg nagy, grandiózus versenyekre koncentrálni, hanem inkább a driftelés tökéletesítésére és a pályák kiismerésére. A játék nem arról szól, hogy több autóval versenyezz – egy-egy pályán csak két kocsi van, és azok sem ütközhetnek egymással. Ez az elv egy kicsit csalóka, mert ha nem vagy tisztában azzal, hogy miért nincs ütközés, akkor elég furcsán hat, hogy egyszerűen áthaladsz az ellenfél autóján. A játéknak van valami szürreális magyarázata erre, de igazán nem igazán érdekelt minket, hogy a versenyek valójában miért így működnek. Ettől függetlenül az élmény, hogy tisztán a driftelésre koncentrálhatsz, sokkal több szórakozást ad, mint egy nagy, mindent elborító verseny.

A játék hatféle játékmódot kínál, de valljuk be, ezek alapvetően mind ugyanarra építenek: a drift tökéletesítésére. Az időmérős verseny, a szellemverseny (ahol egy szellemautóval kell versenyezned), és a sima verseny – mindezek szinte ugyanazt a játékmenetet kínálják, minimális változtatásokkal. Aztán ott van a Duel, ahol egy-egy ellenfeleddel versenyezhetsz, és pontokat szerzel, ha sikerül előnyre tenned szert. Az Endurance mód egy idő alapú kihívás, míg a Style mód az ügyes drifteléseket jutalmazza. Bár minden egyes mód különböző nehézségi szinteken próbál meg újdonságot hozni, igazán a driftelésre van kihegyezve minden. Az igazán változatos élményeket azok az egyedi kihívások jelentik, amelyek valóban próbára teszik a készségeidet.

Egy szórakoztató, de rövid történet

A történet mód alapvetően egy meglehetősen rövid kampányt kínál, mindössze öt pályával és három versennyel mindegyikben. A sztori önálló karakterekkel rendelkezik, akik a Summer Grand Prix-ra készülnek, de őszintén szólva, a történet és a párbeszédek nem hoznak sok újat. A karakterek között nincs semmi igazán emlékezetes, és a dialógusok is elég feleslegesek ahhoz, hogy gyorsan átugord őket. Néhány extra nehézségi szintet még feloldhatsz, de az igazság az, hogy egy-két óra után valószínűleg már nem fogsz visszatérni hozzá.

A vizuális élmény

A játék látványvilága olyan, mintha a régi 90-es évekbeli versenyjátékok egy kicsit felfrissített változatát kapnánk. A neonfények és a világító autók kifejezetten hangulatosak, és igazán jól passzolnak a driftelés dinamikájához. Viszont a távoli objektumok részletei elég gyengén vannak kidolgozva, ami zavaró lehet, különösen, amikor kanyarodsz, és a jelek alig észlelhetők, amíg már túl késő reagálni. Az ilyen apróságokból jön össze, hogy egyes kanyarok meglepetésként érhetnek, amit más versenyjátékok nem engednének meg. Az a bizonyos érzés, hogy "nem látom a következő kanyart, de azért megpróbálom", mindig ott van a levegőben.